Jun 14, 2020
Nem szeretek sörözőkbe járni – nem szeretem a nagy bulikat, óriási koncerteket, vagy bármilyen nagyobb összejövetelt. Ez így van, most kimondtam hangosan is!
De ha valaha is találkozol velem egy bulin, nagyon boldog, vidám, sőt, elbűvölő is tudok lenni… rövid időre. De azok közé tartozom, akik túl korán elmennek, gyakran a radarkészülék alatt bújva, hivatalos búcsú nélkül. Kiosonok, és amikor becsukódik mögöttem az ajtó, mély lélegzetet veszek, és megyek: Végre! ELÉG NAGY TÉR VESZ KÖRÜL AHHOZ, HOGY LÉTEZHESSEK!
Az vagyok, amit sokan „introvertáltnak” neveznek. Ez mit jelent? A Wikipedia szerint: Az introvertált személyeket a társadalmi összejövetelek kimerítik, és a magány energiát nyújt nekik, gyakran kreatív hajlamúak. Természetüket sokszor félénkségként félremagyarázzák, de sok introvertált ember könnyen érintkezik másokkal; de sokkal szívesebben kerülik ezt.
Ez igazán nagyon jó leírás! Azzal folytatódik, hogy az introvertált személyeket jobban érdekli, mi folyik a belsőnkben, mint a külső életben. Ebben nem vagyok egészen biztos… Inkább azt mondanám, hogy az introvertált személyek mindig fokozottan mindennek és mindenkinek tudatában vannak. Kissé nyomasztó/elsöprő lehet, ha nincs meg a kellő eszközöd arra, hogy a közterületeken tartózkodó emberektől áradó információ tömegét kezelni tudd. Innen van, hogy sok introvertált ember visszahúzódik.
A lányom tanított meg erre kicsi korában… Már 6 éves korában megfigyelte, hogy a fülemből láthatatlan füst árad, és megkérdezte: Mama, azt hiszem, most haza kell mennünk, nem? Mielőtt felrobbanna a fejed?
Sok évvel ezelőtt keményen megítéltem magamat hiányzó társaságbeli érdeklődésem miatt. Megtanítottam magamnak a társadalomban való jártasság fortélyaira – egész ügyes voltam ebben – de soha nem követte ezt komoly érdeklődés. Miért, miért, miért nem tudok társaságba járni, mint minden normális ember? Mi nem stimmel velem?
Mihelyst elkezdtem az Access Consciousness® tanfolyamokat, minden megváltozott…
Felfedeztem, hogy mókás dolog olyan emberek között lenni, akik azt kutatják, mi minden lehetséges még…
Rájöttem, hogy a facilitálásnál nagyon hasznos az a tulajdonságom, hogy fokozottan tudatában vagyok mindennek.
Megtanultam, hogy a magányra való törekvésem felbecsülhetetlenül értékes egyedi, varázslatos, soha-nem-látott dolgokat teremtéséhez.
Rájöttem, hogy vannak olyanok, akik eljárnak társaságba, és terük van… együtt. És végezetül elismertem, hogy nem hibás vagyok, CSAK MÁS, MINT A TÖBBIEK. Így kezdődött máig tartó kalandom: önmagam vagyok, mint boldog introvertált nő! Van valami benned, amit még mindig hibának nevezel, és ami tulajdonképpen… erő?
Mennyivel könnyedebben tudnál önmagad lenni, ha végre hajlandó volnál elismerni, milyen nagyszerű a te másságod?
Katarina