06.06.
Választás …
Szeretem, hogy a napjaimat azzal töltöm, hogy egyre többen találjunk önmagunkra, azaz válasszuk azt a reggelit, diétát, ruhát, programot, kapcsolatot, amiben igazán jól érezzük magunkat a nap egyre több pillanatában, amitől akár még boldogok is lehetünk egyre többször.
Nekem is jó tükröt tartanak az oldások, a képzések, de hogy ez mennyire ott van akár egy csempeválasztásnál is, ezt most bizton állíthatom. Írtam már, hogy lakásfelújítás kalandjába fogtam. Minden nap beleüti az orromat abba, hogy elismerjem a változásaimat, az új választásaim tömkelegét.
Egyik mosolyogtató történetem, amikor egy már véglegesnek tűnő csempeválasztás után még adtam az igazi jó érzésemnek egy utolsó lehetőséget: így állítottam be sok 900-1000 m2-es bolt után egy pici –talán 30? 40? m2-es üzletbe. Nem luxus helyen, nem luxus bolt…. (de! semmi nem az, aminek látszik!) Elveszetten lapozgattam a sokkal összezsúfoltabb mintapaletták között – a galérián a hölgy látszólag rám sem hederített, aztán mégiscsak leereszkedett hozzám, s akkor elkezdődött egy csudajó játék: megmutattam, mit választottam már a fürdőszoba, Wc burkolásához, s mondtam, mifélét keresek a konyhába.
Rám nézett, s valami egész érdekes mimikával kísért intonációval kérdezte: ezt választotta? De hiszen ez nagyon nem ön! De hiszen ez sokkal unalmasabb Önnél. Szó se róla, találkoztam én sokkalinkábbénvagyok csempével is, de arról 1000 érvvel beszéltem le magam, s már látszólag jól is esett a csendes szürkés harmónia hangulata a színek tánca helyett.
… és akkor most beletenyereltek, szembesítettek avval, hogy ez a lassú víz csendje szín azért nem is igazán rólam szól.
Izgalmas, nagyon sok nevetéssel teli óra következett, ahol ki tudja, hányszor hangzott el, hogy deezneménvagyokmegezsem, míg rátaláltunk, -tam az IGAZIra. A fürdőszoba öltözött új ruhába először… aztán a konyhának is meglett, az igenezazigazija. (amiről már a munkalap, bútorlapválasztás után ki is derült, hogy nem gyártja a gyár most.)
Ez sokkal izgibb választás! Mivel pocakos csempék, hajnalban arra ébredtem, hogy ezekkel nem lehet majd ugyanúgy bánni, mint az egyszerűekkel, ezekre sokkal jobban figyelni kell majd…. ezek sokkal többféle lehetőséget adnak, hogy rakjuk majd a falra. Ezekben még ott az alkotás lehetősége, izgalma…. Igen. Ezek jó gondok. jó tervezgetni.
Kíváncsian (kicsit türelmetlenül, de nem is) várom, hogy lássam már, mi az, ami most sokkal inkább tükrözi mai önmagam. Csapongó gondolataim rögtön felhívják a figyelmet, hogy jó tükör is kell, ami megmutatja majd oldásaink közben micsoda változások, simulások sora történik – nem csak facelifttel!
Ma megengedem magamnak, hogy szétszórt önmagamból kapj egy kicsit.