06.08.
Ítélkezés …
Mi van, ha a mai nap odafigyelsz arra, mennyi ítélkezéssel bántod magad? Mi van, ha éber leszel ma mindarra, valójában mennyi is ebből sajátod, és mi mindent veszel át/fel/meg?
Pedagógus családban nőttem fel ennek minden mindenféle ajándékával. Magam is úgy kezdtem – iskolában tanítva. (Mekkora öröm, hogy már réges-rég mást választottam!!!) Most is tanítok, csak ezt most facilitálásnak hívják, máshogy élem, éljük meg. Most tükör igyexem lenni – kérdések halmazával, elvárások, ítéletek nélkül.
Ítéletek nélkül!! Hogy benne van a fejemben, ahogy anyu kérdezi, akár egy-egy programra: hányas volt? Jegyek dobozába zárt ítélethalmaz nap, mint nap…. Milyen jó, hogy ezt nem vettem át annyira, mint annyi mást… És elismerem, hogy egyre ítéletmentesebben működök.
Képzéseken, workshopokon nagyon szeretem azt a játékot, amikor csukott szemmel tükörbe kell nézni először a saját, aztán mások szemével -köztük az enyémmel látni önmagad. Annyira örülök, amikor az én szememmel többnyire az elfogadást, az ítéletmentességet látják – soxor elsírva magukat.
Ma nézz többször tükörbe, és lásd meg azt a CSODÁT, aki Te vagy – ítéletek nélkül, elfogadva magad.
Ha ez most még nehéz, s jönnél gyúrni arra, hogy ez sokkal könnyedebb legyen, hát várlak Téged is!
Vasárnap a Margitszigeten játszunk 7lépésest és mi minden mást – már ott is találkozhatunk.