06.12.
Káosz és rend…
Christel üzleti titkai közül most a káosz és a rend működtetése érintett meg leginkább.
Tegnap a gödöllői klubon hány és hány rendnek tűnő – szabály szerinti – nekünk igaz nem kellemes működésünkre lettünk figyelmesek.Mi lenne, ha ma még sokkal éberebb lennél arra, hogy amit csinálsz (választasz), azt azért teszed, mert így kényelmes, ezt diktálja a megszokás, mások elvárásainak sora, vagy mert Neked így jó? Ma hányszor választasz valamit csak azért, hogy ne légy meg/elítélhető? Hányszor egyszerűbb választani a jól ismertet, mint a káosz lehetőségtárházából szemezgetni?
Hány és hány kapcsolatodtól nem kaphatod meg mindazt a kincset, amit az adhat, mert megpróbálod a rendes kapcsolatok dobozában éltetni – rendszeres rendes elvárások sokaságával?
És hányan vagyunk, voltunk büszkék arra, hogy kapcsolataink tömkelegét elengedtük, mert azok megszokott rendje már szorított? Biztos elengedtük volna akkor is, ha kitoltuk volna a doboz oldalát, vagy egy olyan dobozba tettük volna át –ahol tágabb a tér, ahol természetes, hogy csipegetsz a lehetőségek tárházából, a káoszból ítéletek, következtetések, számítgatások nélkül? – és mi van, ha most nemcsak a párkapcsolatok titkos, rendetlennek tűnő kincseire vonatkozik ez?
Lehet, hogy szülőként szorultál be egy rendesszülőígyműködik vagy egy rendesgyerekígynemviselkedik dobozba?
Mi lenne, ha ma kincsvadászokká válnánk, s éberek lennénk arra, mi minden lehetséges, ha ma nem azt vennénk le a polcról a közértben, ami egészséges, vagy ami akciós, amit megszoktunk, hanem ma valóban választanánk? Ha ma nem csak abból a megszokásból hívnánk fel…, ha nem a (reggeli) rutin megszokott rendjét követnénk?
Ahogy ezt leírtam, computerem abbahagyta a rendes működést, s lefagyott. Lehet, nem is szeretnék káoszt? Lehet, sokkal-sokkal könnyebb a megszokott rendben gépiesen? Lehet, mégsem szeretnék szembe menni az árral, és jó az ítéletmentes megszokott? (vagy MÉGIS?)