06.16.
Alapozó van.
Erre, sok accesses képzésre szinte minden alkalommal előre készülünk, és a testünk napokkal, hetekkel előtte már jelzi ezt. Fáj. Itt-ott-amott, lázasan készül, vagy előre tele van a hócipője –és azt akár egy bedugult orr is ól mutathatja. Bekapcsolnak az ellenállások.
Egyik résztvevőnek idefelé jövet megfájdult a hasa. Nem annyira örült. Két nap után tökéletesen már tisztán látjuk, hogy a teste a változás szóra, az azt érintő kérdésekre jelez. Amint eltűnik a változás lehetőségének szele, hasfájásnak se híre, se hamva. Amint megérinti bármi, ami változást hozhatna, a has kicsit, nagyon, még jobban villogtatja a ’veszély’ lámpácskát fájdalmával.
Szuper jelzőrendszer. Segítségével könnyedebb dolgozni, hisz nagyon éber, így nem enged elsunnyogni a változás lehetőségét megállító ellenállások mellett.
Nekem is van nem egy jelzésem, amit már mindig értek: ilyen durva működés például, amikor a szememben fekete vonalak kezdenek cikázni, ha este a lámpák körüli fény megnő, és szivárvány színeiben pompázik: ilyenkor nem iszom eleget. 1 liter vízzel való gyors feltöltésem már hozza is a valóban látványos változást. Kezdetben nagyon megijedtem. Ma már (egyre ritkábban) hálásan megköszönöm a jelzést.
Mi van, ha Te is megköszönöd a testednek a segítséget, ha hálás vagy, hogy beszél hozzád, ha nem haragszol rá, hogy meg akar állítani? Mi van, ha elismered: Te teremted?
Neked mi mindent jelez a tested? Mi mindenre vagy éber? Hallgatsz-e rá? Meghallod-e már a suttogását, vagy üvöltő jeleket kell adnia ahhoz, hogy felébredj és elkezd megváltoztatni a helyzetet?