06.17.
Milyen álcaruhákat használsz, hogy eltüntesd magad még talán magad elől is?
Most több klubunk is szólt a bántalmazásról. Érdekes volt rálátni, hogy a legnagyobb bántalmazónk többnyire mi magunk vagyunk.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat. ) Mi az a nézőpont, amit fel/elismerve, útjára engedve szabadabbá válhatsz bántalmazó működéseidtől: nekem úgysem érdemes …, én úgysem …, engem nem …, minek is, hisz…., nem érdemes … Éber lennél rá, hogy ezek egyáltalán a Te gondolataid? Kihez tartoznak? Netán utánzol? Lehetséges, hogy besimulsz a többiek ilyetén működésébe miközben hülyét kapsz magadtól? Akár a reggeli rutin közben játszanál-e egy kicsit a tükör előtt? Nézd magad, ahogy Te látod, aztán nézd mások szemével: anyuéval, apuéval, a barátodéval, Garyével, Kassével, Sulciéval. Még csak ismerned sem kell őket. Csak nézd. … és vedd észre a CSODÁT, aki valójában Te vagy – ellenállások, kivetítések, nézőpontok nélkül. Úgy szeretem, amikor ezt csináljuk és megjelennek a rádöbbenő, felszabadító könnyek. Úgy szeretem, amikor ilyenkor egy új világ nyílik ki, amiben a valódi szépségé a hangsúly.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat.) Hány és hány bántalmazásunk kötődik ahhoz, hogy megfeleljünk az anyu-apu- nagyi képnek, soxor még csak nem is a rólunk alkotottnak, hanem, amit tőlük vártak el, s ránk vetítenek.
Anyu szavaival már 3 éve nem is tud bántalmazni. Valószínű, sosem bántani akart, mégis a különböző oldásokon mennyi és mennyi sértettség, megbántottság köszön vissza, ami ott rejtőzik a mélyben, s még mindig terem ellenállásokat. POC-POD a kitudjahányadikon mindenre, ami még mindig belém égett fájdalomként jelez mindenkinél, akinek van hasonló nyűge. Már nem akarom átvállalni másokét – már nem akarom helyettük megoldani, már nem akarom bántani magam, mert nekem könnyebb. Már egyre többször szeretek annak örülni, hogy ettől, meg ettől, meg ettől is már szabad vagyok.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat) Még tart az alapozónk. Hány és hány észrevett és eddig nem felismert bántalmazást lepleztünk le, hány és hány működésünk lett sokkal szabadabb, hány és hány berögződés alól szedtük ki az alapokat, hogy jól felépített – sok-sok önszivatásból álló kártyavárunk jól összeomolhasson.
(Új nézőpontunk teremti az új választásunkat.)