06.20.
Álmok…
Nekem nem nagyon voltak. Túléltem. Ezt nem csináltam nagyon feltűnően, hisz vidám, sok jóval teli napjaim voltak különösebb álmok nélkül. Ha adódott izgi lehetőség, örültem, ha nem, akkor is tartalmasan éltem, megoldottam, tovább léptem, megoldottam, tovább léptem.
Evvel, hogy beleléptem a lakásfelújításba, ez adta a lehetőséget, hogy lássam, mi mindennel élek jó megszokásban, s most éberen erre mennyi elrejtett álmom valósul meg!!!
Nap, mint nap. Már csak avval, hogy kidobom, hogy átrendezem, hogy …., és hogy… és hogy.
Mennyi kicsi, közepes, nagy álmod beteljesítéséhez nem kell semmi más, csak figyelj magadra, engedd meg, vedd észre, hogy eddig ki/mi minden akadályozott abban, hogy megtedd magadért magadnak, ami igazán olyan lényegtelennek tűnő kívánság, és hiánya valójában akár gennyes fekély okozója. Csak meg akarsz felelni mindenkinek: neki, neki, meg az ő emlékének is.
Mi lenne, ha, ma kinyitnád titkos vágyaid tárházát, és megnéznéd a még tán magad elől is elrejtett vágyaid listáját és választanál? Lehet, ellenállásokra bukkansz, lehet, a változásaid, az új választásaid már könnyedséggel teremtik álmaidat.
Kiszállnál abból a megszokottból, amit a családod, a környezeted gajdolt rendületlenül: Ne álmodj, nem érdemes!
Mi van, ha Te már nem ezt éled, s közben ez a rád telepedett érzés visszatart az örömeid megélésétől? Éber lennél erre?