06.21.
Dobozból ki…
A dobozokról most egészen kézzel fogható banános dobozok jutnak eszembe, amikből tegnap jó sokat megpakoltunk, amitől most egészen kellemesen lázasak az izmaim, és a derekam is jelzi, hogy ez a fajta mozgás nem a napi rutinom része.
És közben mennyi dobozomtól váltam meg és mennyi tárgytól – köztük nem kevés emléktárgytól is. Már egész könnyedén megy a dolgok elengedése. Elismerem!
Elsuhant egy gondolat: ennél a felújításnál már nem kell megfelelnem anyuéknak. Apu korábban sem volt megállító. Általában nem tudott a változásokról. Nem volt mérvadó a véleménye, nem akasztott meg. De mennyire-mennyire ott volt minden választás háttérben anyu a nem elvárásnak hívott elvárásokkal… dobozokkal.
Mi lenne most más, ha még élne? Talán az ő dobozait is vinni a magaméi mellett… Talán az ő választásainak is meg akarnék felelni. Vagy már talán nem is?
Te milyen korlátokkal veszed körül magad, hogy nehogy elismerd azt a különleges csodát, aki Te vagy napról napra másként ragyogva? Éber vagy-e mindarra, mi minden mögé bújsz jó kis ürügyeket teremtve akár, csak, hogy jól megtarthasd a jól berendezett dobozaidat?