06.23.
Teremtés…
Péntek este pakolástól fáradt testem épp pihenőre tettem. Úgy tűnt, hogy másnaptól jönnek az ugyanilyen, testidegennek tűnő mozgásokkal igencsak teli napok a nyugodt, többnyire a masszázságy, íróasztal mögött mellett töltött idők helyett.
És ekkor telefon szinte síró hanggal: mikor jöhetek? Fontos. Bevállaltam szombatra – egy kicsit tovább tolva az újabb pakolást.
Mit hozott magával? Szó szerint ilyen a párkapcsolati problémát, amilyenről Dain ír. Sírva jött, mosolyogva ment.
Mi van, ha nem is az a problémád, amit jelentőségtelivé teszel, hanem valami más, amit eldugsz még magad elől is? Mi mindent adhat, ha fel/elismered, hogy egy többször elmesélt helyzet nem is igaz valójában, csak már annyiszor hallottad (magadtól) ugyanabból a nézőpontból elmesélve azt, hogy el is hiszed, hogy úgy van? Mi van, ha Te tetted megváltoztathatatlanná a szerepeiteket? Levennétek az álcaruháitokat, a szerepeket, amikhez oly könnyű ragaszkodni?
Ui.: A szombati bevállalás azt a lehetőséget hozta még ajándékba, hogy új kliensem a maradék pakolós napokra tud jönni segíteni. Mindkettőnknek szupert teremtettünk.