06.24.
Mostoha szülőnek lenni…
Soxor észre sem vesszük, hogy egy-egy szóhoz milyen energia tapad. A mostoha szóról a mesékből megszoktuk, hogy igen ritkán bír valamiféle kedves, szerető hangulattal: mostohán bánsz magaddal – egyáltalán nem takar kedvességet, ’mostoha helyet kapott az életemben’ – ez sem a prioritást jelenti.
Éber lennél-e arra, hogy hány és hány szavadhoz kötődik élményed, családi emlék, történés, amiket a veled kommunikáló nem ismer, teljesen másképp értelmez.
Párkapcsolati tolmácsolásokat tartok. Ezek működése épp azon alapul, hogy a problémák sorának alapja a félreértett kommunikáció. Azért nevezem tolmácsolásnak, mert abban tudok segíteni, hogy egymás nyelvét jobban megértsék vendégeim, s ráébredjenek a félreértelmezett működések sorára.
A legizgalmasabb ilyen tolmácsolás egy 70 évesnél idősebb, 50 éve együtt élő párral történt. A néni pánikbeteg volt évek óta – evvel kerestek meg annak idején. Aztán bevállalták a közös oldást, s kiderült, egymás működéséből, szavaiból mi mindent értenek félre. Ahogy mindez tisztázódott, mosolyogva, kéz a kézben mentek el. Egy hét múlva jött a hír, hogy már nincs szükség a pánikbetegségre, hogy együtt menjenek a piacra – a néni csak lazán megkéri papát, hogy segítsen neki cipekedni, és egy-egy darabért maga is szívesen letotyog egyedül. Megszűnt a dac, a sértettség állandó vendég lenni náluk.
Milyen szavak, működések ragadtak be nálad akár a családodból hozva, akár előző kapcsolataid ajándékaként? Mire láthatsz rá másként, ha nem a megszokás hozza be az automatikus választásaidat? Mi mindent szabadíthatsz fel, ha meghallod a másikat úgy, ahogy ő mondja – kivetítések, következtetések, belemagyarázások nélkül?