06.30.
Térűr…
2014-ben Zágrábban hallottam először úgy, hogy fel is fogjam, mit takar.
3napos testtanfolyamot tartott Kass. Szünetben valaki epilepsziás görcsöknek tűnő valamiben fetrengett. Mi sem volt természetesebb akkor, mint, hogy SchullerÁgi rögtön segítségül robog.
Kass meg/leállított: hagyd, hogy Ő jöjjön ki belőle önállóan! Leültem. Messze tőle.
Aztán a képzés végén Kass megköszönte a térűrségem. Nagyon örültem neki…. csak…. nem tudtam, mit köszön.
Hazafelé az úton kérdeztem Andrást: jó, jó, hogy Kass köszönte a térűrségem, de az mi az?
András nagyon türelmesen vezetett rá: Mit csináltál, amikor Kass megkért, hogy hagyd a lányt? Mondtam: leültem és semmit ….. Hát ez a semmittevés, ez az akaratnélküli vanás a térűrség.
Akkor, amikor nem akarsz eredményt elérni, nem akarsz gyógyítani, amikor hagyod a másiknak, hogy az legyen, aki, épp olyan, amilyen akar lenni, akkor ott a térűr.
Fényadóként Biegelbauer Palival már megismerkedtünk evvel a “vagyokNekedviszonzásvárásnélkül” működéssel.
Mi kell ahhoz, hogy feladd Te is a feltétlen csinálni kell, változtatni kell, úgy, ahogy Te tudod a megoldást. Lehet, ez inkább a mindentjobbantudó felsőbbrendű seggfejséged? Megengednéd neki a saját tempóját, módját, ha az Neked nem is tűnik olyan működékenynek?