07.04.
Lakás ….
Ülök egy 4napja elkezdődött lakásfelújítástól visszhangos vízmentes lakás érdekes harmóniájában és k eresem a cikket mára. Elsőként ez került elém. Véletlen. Mi lenne, ha ennek az építő felfordulásnak minden pillanatában elismerném a csodákat, amik itt történnek. Hihetetlen. Minden úgy alakul, hogy nagyon jó lesz a végén, nagyon az enyém, nagyon a tiétek, akik itt fogtok kezelődni, képződni, élvezkedni. … és miközben látom az alakulások csodáit, néha még mindig beleugrok az elkeseredés csapdájába, pl. amikor a legnagyobb hozzájárulásnak tűnt asztalos visszamondja a munkát, amikor a vízvezeték szerelő kiabál velem, mert nagyot hall…. És tudom, hogy jól alakul, hogy mindent meg tudok csinálni úgy, hogy az nekem jó legyen, hogy a vízvezetékszerelő megérti, hogy én vagyok a megrendelő, hogy van több jó asztalos is… és mégis. Igaz, csak órákra leszek vak, még tán az is lehet, hogy a manipuláció könnyei potyognak, de olyankor nem jó. Öröm, hogy tudok segítséget kérni, hogy sikerül újból és újból teremtővé válni.
Mi minden tisztul közben? Fizikai síkon: eltűnnek a kád alá dobott szemeteszsákok, a konyhabútor alatt összegyűlt bogárgyűjtemény, a sarkokból a csakodaférel ürüggyel pakolt cuccok, és mennyi érdekes hangulatú emlék, ami csak kidobásakor emlékeztet, az akkormilyenmásvolt-ra.
Ma ajtót cserélnek, ablakot… Olyan ablakot, amire azt mondtam, lehetetlen kicserélni. Nincs lehetetlen…
Lehetek-e társad abban, hogy Te is megteremtsd a csodát magad körül? Lehet,
(képzeld, ebben a becsomagolt, lefóliázott világban megleltem a facelift jegyzeteket, hogy holnap képzést tarthassak, mert nagyon megkértek rá. Hogy lehet még ennél is jobb?… ez is 1 csoda)