07.07.
A testem és én…
Tudom, akár sok is lehet, hogy megint lakásfelújítás a téma…. Nem baj, testem, lényem ebben van nyakig… vagy ki tudja, meddig.
Lassan 6. napja nincs víz a lakásban. Szerencsére van megértő szomszédom van, éjjelre gyerekem befogadó meleg lakja vár…
Nem gondoltam volna, hogy a testem mekkora mértékben alkalmazkodik a helyzethez, ha megkérem.
Két dilis reggel volt, amikor nem lehetett látni a dolgok folytatását…. Akkor nagy szükség volt a szomszéd befogadó kicsi mellékes helyiségére. Akkor nem voltunk igazán harmóniában hab testemmel. Akkor mindenki dilijét átvettem, és alig találtam alatta magam. Akkor a testem is ellenállt, talán órákra is beszart a bizonytalanságtól. (No csak majdnem).
Most az elmúlt hétre visszanézve hihetetlen hálás vagyok a testemnek, hogy nem fájt, pedig a megszokottnak soxorosát töltöttem állva, járva, nem tört össze, nem éhes, nem …, nem …., hanem mindenben jó társam hajnaltól napestig.
Mennyi mindenre vagyunk képesek, amit el sem tudunk képzelni. Bezárjuk magunkat a testünkről (is) elképzelt kalitkába, és evvel hány és hány dolgot be sem kell vállalnunk, mert ehhez már öregek, túl kicsiknagyok, ilyenekolyanok vagyunk.
Barátságot kötnél avval a csodával, aki hordoz téged, szolgál napi 24 órában?
Ha segíthetek ebben, VÁLASZTHATSZ(.com). Választod magad? Választasz?
(5 nap kihagyás után esténként elkezdtem kezelni, szombaton képzést tartottam… és megint rájöttem, hogy mennyire jó nekem, hogy azzal foglalkozhatok, amit annyira élvezek. Köszönöm, ha ezt az örömöt megoszthatom Veled is.)