07.14.
Kivetítések, elvárások …
A mai téma is még a lakásfelújításból terem. Elég intenzíven zajlik – soksoksok tanítással.
A radiátoraim is újak lettek. (nem gondoltam, hogy ekkora öröm megszabadulni az addig békésen meghúzódó ütött-kopott öregecskéktől, s velük 60 év összegyűlt porcicáitól.)
A cseréhez le kellett engedni a ház radiátoraiból a vizet. Ezt a ház szerelője tette meg.
Érdekes volt látni a szemét, ahogy az ott lévő csapatról azon nyomban véleményt alkotott, és azt is tudatosítani, ahogy én abban a pillanatban megijedtem, pedig itt még csak a kivetítések dolgoztak. No meg a következtetések sora: akkor, ha nincs ilyen szerszámuk, akkor nem …, akkor, ha így akarják megcsinálni, akkor …. Évekkel ezelőtt valószínű a félelmem sokkal hosszabb ideig tartott volna. Most is jött az aggodalom: mi lehet emögött, de jött a megengedés érzése is: a bizalom.
Kész van. Örülök, hogy az elhúzott szájnak, a furi fejtartásnak, a kérdő szemöldökfelhúzásnak nem adtam hosszan teret.
Életed hány és hány percében vetítesz ki emberekre dolgokat, képzelsz el előre helyzetekre megoldásokat, ezekkel dobozba zárva őket? Hányszor veszel el lehetőségeket megoldásokra csupán a kikövetkeztetéseiddel?