08.07.
Boldogság a sokadikon, nem is csak a köbön…
Két napja hétfőn még mindig lakásfelújítás folytatását vártam. 7 órakor lemondta a kivitelező.
Megfogtam magam – megvártam az érkező új –Téged is váró székeket, bedobáltam a cuccaimat egy bőröndbe, s elindultam Németországba 50 éve barátnőmhöz.
Ezt az időpontot már rég kiválasztottuk egymásra, magunkra közösen, de folyamatosan változott, hogy megyek-e jó kis ürügyeket kreálva, hallgatva a többiek aggódásait arról, hogy kész lehet-e egy felújítás ennyi idő alatt: ”nem mehetek, mert még ez sincs meg és,”, „mi van, ha mégis jönne…”.
Szóval lemondtam, arrébb toltam, tököltem mindaddig, amíg f /el nem ismertem, hogy mennyire hiányozna ez a közösen eltöltött hét. Hiányból meg, köszönöm, nem kérek már.
Hétfőn este 10 előtt már itt is voltam – dugók ide, dugók oda.
Luca most 50 éve barátnőm.
Irracionális történet a miénk. Mesélek majd rólunk.
Most kedd délután 5 óra van. Úgy érzem, mintha már 2 hete itthon lennék itt.
Szeretem Teck várát, amikor kinézek az ablakon és látom a reggeli készítésénél…. szeretem, amikor hol innen, hol onnan kocsikázzuk körbe kedvenc boltjainkat látogatva ezen a csodás hegyes-völgyes környéken.
Itt még a lakásfelújítás kivitelezőjével sem annyira nehéz kommunikálni, és az asztalos rugalmatlanságát is könnyebben élem meg.
Jó együtt lenni, együtt enni. Csak úgy asztalhoz ülve, megterítve. Jó megélni évente az ide tartozó rituálékat. Boldogok vagyunk. JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ. Minden pillanat. Még, ha megijedek a kakukkosóra megszólalásakor, akkor is jó.
Jó társasozni és jó délután aludni, jó megengedésben lenni. Hogy lehet még ennél is jobb?
Mennyire hálás vagyok a rugalmasságomért, hogy meghoztam azt az irracionális választást, hogy itt vagyok akkor is, ha most otthon is lenne mit tenni.
De milyen feltöltő ez a környék, a rám mosolygó emberek, az EGYÜTTLÉT most is, mint 33 éve minden nyáron.
Hihetetlen töltekezés …. már csak az út, a táj, az elfogadás, a megértés, a bizalom, a sebezhetőség megélése.
…. és ilyenkor irracionális az is, mennyi minden kerül leárazva az orrunk elé, úgyhogy ma már vettünk mindketten régóta vágyott cipőt, otthon nem talált hosszabbítót (fontos most), karácsonyi ajándékokat (többnyire itt veszem évek óta, mert ilyenkor ráérek nézelődni, ilyenkor nincs vásárlásundor hangulat, ilyenkor a csupa öröm energiája tölti az ajándékokat is…