08.08.
Irracionális …
Lucával, a szeptemberben 50 éve barátnőmmel Te is találkozol nemegyszer. Ő fordítja nekem a blogok sokaságát. Nem, nem accesses. Szeretetből csinálja. Persze, sok mindent változtatott a sok cikk az ő nézőpontjain is, de azt hiszem, ha nem kérném, magának nem olvasná őket.
Hálás vagyok – nagyon. És közben olyan nagyon természetes is. Működése mély elfogadásból, szeretetből forrásozik. Gimnáziumban már igencsak sok nehézséget okoztunk tanárainknak. Irracionálisnak tűnt a barátságunk mások számára: ő egy konzervatív, nagyon vallásos család, én meg egy akkor nagyon materialista család aktív mozgalmi életet élő lánya voltam.
Két ember kivételével a tanárok ítéltek és választottak. Vagy őt, vagy engem. Mi meg játszottunk.
Luca Görögországban tanult angol nyelven évekig. Igencsak jól használta. Ha a saját háziját írta,
akkor csillagos hetest kapott, de az enyémre meg maximum négyeseket. Angol tanárnőnk egy érettségi találkozón bocsánatot is kért a szivatásomért…. Ha belegondolok, hogy most akár simán használhatnám az angolt, ha Gizus nem úúúúúúúútálja édesanyámat, s ezt nem akarja rajtam leverni, s ha ezt a jó kis ürügyet teljes mértékben elengedném.
Gondot okoztunk másoknak is. Jól szórakoztunk. Még az érettségi írásbelijén is segítettük egymást.
Aztán Luca Németországba költözött. Akkor a kommunikáció igen más volt. A gyorsan írt levelek is 2-3 hétig keringtek – ez többségeteknek elképzelhetetlen a mai internetes világban.
Nagyon máshonnan indultunk, de minden találkozásnál csodáltuk, hogy épp ugyanazokról a problémákról, kérdésekről szól az életünk, csak más nézőpontból közelítve jutunk ugyanoda.
Nagyon élveztük az együtt töltött heteket, amikor még fiaink kicsik voltak. Nekünk Petivel szuper volt egy naaagy, rendszerben élő család tagjának lenni, nekik jó volt a mi általunk hozott más energia.
Amikor a fiúk leszoktak a közös esti imákról a hétköznapjaikban, ez tán Petinek hiányzott a legjobban.
Mennyi szuper szokás, mennyi megszokás tartozik az ittléthez. Mennyi boldog elfogadás…Már másképp élünk. Sokkal szabadabbak vagyunk. Már nem lehet semmi, ami ezt a Vagyok Neked érzést elveheti. Ez fel sem merül. Sok mindent átéltünk, másképp néztünk, láttunk, gondoltunk, de az nem volt kérdés, hogy számíthatunk egymásra 1000 km távolságból is. És a gyerekeink is. Tudják, érzik, használják. Rengeteg irracionális választásunk volt az 50 év alatt. De ennél racionálisabb dolog nincs is a világon, ahogy együtt működünk.
Tegnap hol szakadó, hol csöpörgő esőben igencsak irracionális választás volt kilenctől öt óráig Tübingenben sétálni, boltokat járni… De akkora örömöt adott, hogy ma is bevállalom az evvel a tegnap megdolgoztatott bokával újabb túrára induljunk ma. Ha azt éreznéd izmaidban, amit most én, hát ez irracionális választás. Ha noooormális lennék, most tuti nem választanám. De nagyon várom.
Hajlandó vagy-e elfogadni, tisztelni a másikat úgy, ahogy Ő van? Mi az, ami nem enged, hol állsz be magad elé? Hajlandó vagy elismerni, mi mindenre vagy képes, ha nem a megszokott elvárások, racionális döntések sorát választod? Kilépünk a racionálisan választott dobozainkból?