08.09.
Adni-kapni-befogadni…
Németországban vagyok 50 éve barátnőmnél.
Nálunk most van karácsony, szülinap, most van névnapunk. Ilyenkor ajándékozzuk meg egymást.
Hihetetlen örömmel telnek a napjaink. Mindkettőnk titkos tárgy-vágyaira fényre derül, s alig várjuk, hogy megvegyük egymásnak ezt- azt, amit magunknak talán nehezen vennénk, s ilyenkor magunknak is könnyebben választunk.
Már hosszú évek óta így telnek itt napjaink avval a különbséggel, hogy régebben kicsiket mertünk vágyni. Apró, soxor kedves, de felesleges mütyűrök sokaságát. Mert folyamatosan minden lépésnél akartunk adni, adni, adni…. Szinte az volt a fontosabb, hogy adhassunk, meg, hogy a másiknak megteremtsük a lehetőséget az adásra, főleg ezért fogadtunk el.
Nem csak tárgyakat adunk-kapunk ilyenkor, hanem cselekvéseket…. Megvesszük, megvarrjuk, feltesszük, kitaláljuk, szóval aktívan, kreatívan vagyunk egymásnak. Nagyon tömények a napok. Három napja vagyok itt, s ez heteknek tűnik. Jól kimossa az otthoni napok nehezét.
Vegyél ebből az energiából, ha jól esik. Mi nagyon élvezzük. Mindenestül.
Avval együtt is, hogy egy jól kitalált meglepinknek a másik nem örül annyira. Rég megbántódtam, ma lazán kicserélünk, változtatunk. Feleslegesre, továbbadni valóra nincs szükségünk, nem csinálunk már úgy, mintha örülnénk. Sokkal őszintébbek vagyunk, nem méricskélünk, hogy az adok-kapoknak feltétlen azonos léptékűnek kell lennie. Egy a fontos, hogy jó legyen adni, kapni egyaránt.
El sem tudod képzelni, most is mennyi csodát kaptam már csak az utakkal, az együttlétekkel is.
Ma legjobban talán azoknak a képeslapoknak örültünk mindketten, amire az volt írva: good old friends …. és a stílusuk teljesen a miénk. Lucáé már a falon van, s én is tudom a helyét.
Kaptam az új fürdőszobámba tusrolót, társasjátékot, amit itt játszunk idén és élvezünk – hozzá frissen varrt kedves zacskót is.
A legnehezebb azt volt elfogadnom, hogy mindenhova Luca visz, bár autóval jöttem most is. Valójában érthető, hisz ő úgy ismeri a tájat, mint a tenyerét. Lassan elfogadtam. Már nem huzakodunk, alkudozunk. Nehéz kiadni a kormányt a kezedből, ha hozzászoktál, hogy Te vezetsz, viszed a másikat.
Mennyi mindent választanál másképp, mint a családban megszoktad azt? Mennyi keserűséget dédelgetsz, ami nem enged utat megélhető örömeidnek? Mi mindent nem mersz kimondani, amit, ha kimondanál…? Mennyi öröm vár Rád, ha megengeded magadnak? Vasárnap megyek haza.