08.16.
Reményre lelni…
Köszönöm…
Néha olyan reménytelennek tűnt. De nemsokára vége. Köszönöm mindenkinek, aki részese annak, hogy olyan nagyon mások az energiák a lakásomban.
Mi mindent köszönök? Rengeteg dolgot – attól kezdve, hogy mi minden tisztult, mennyi minden alakult át – könnyeden és nehezebben, hogy mi változott, amire kezdetben gondolni sem tudtam (még az ajtóm is új lett).
Egyre közelebb a vége, s egyre hálásabb vagyok.
Akkor is, amikor nehéz. Mert sok-sok tanuláson vezetett az út – kisebb, nagyobb bosszúságokon keresztül, de tudom, nézőpontunk alakítja a valóságunkat…
Köszönöm a bizalmat, az elfogadást, tudom, én is nehéz vagyok – és fáradt.
Köszönöm a reményt. Köszönöm a jó szándékot. Mindenkinek, aki csak nálam dolgozott.
Hálás vagyok hihetetlenül. Hálás vagyok akkor is, amikor megijesztenek, hogy csempebontás szükséges, és ennek kapcsán ráláthatok, hogy mennyi minden függ a szándéktól: hogy hogyan adnak elő egy problémát, aminek a megoldása reménytelennek tűnik, s aztán kiderül, hogy megoldható. Csak más nézőpontjából kell ránézni! Köszönök minden jó szándékot, megoldást mindenkinek: A kivitelezőnek, a burkolónak, a festőnek, az asztalosnak.