Ebben a pillanatban a csendért, szinte harapni lehet a lakásomban,
vagyok hihetetlenül hálás.
Rég nem tudtam, mit jelent hálásnak lenni.
Valamiféle szolgalelkűség érzése volt bennem, és néha most is fura képek ugranak be az “üres szó” hallatán.
Hányan és hányan próbáltak manipulálni a hála sokszor üres emlegetésével, és mennyi alá-fölérendeltséget kötöttem korábban ehhez a fogalomhoz.
Megváltozott.
Belaktam: megengedéssel, elfogadással, sebezhetőséggel, örömmel. Szeretek hálásnak lenni –
Neked is és magamnak is,
a választásaimért,
a változásaimért,
és mi minden másért?