Ma, ahogy böngésztem a blogok között, „rám kiabált” ez: most Neked szólok!
Hányszor és hányszor lépek ki az életemből, hányszor és hányszor nem vagyok jelen valójában.
Amit nagyon szeretek, hogy amikor dolgozom, akkor mindig teljes a jelen létem. Élvezem.
Amikor nem kényelmes épp, Te hányszor csekkolsz ki? Hányszor kapcsolsz robotpilótára, s választod a megszokottakat, és nem vagy jelen az új nézőpontok, új lehetőségek meglátására?
Ilyenkor hányszor ültem a pöcegödör alján, és vártam, hogy hozzák a kimászáshoz a megoldást.
És nem hozták, de én ültem.
Mert ugye észre kéne venniük, hogy nem vagyok sehol, s hol máshol kereshetnének, mint a pöcegödör alján!
Amikor éber vagyok, jelen vagyok, egyből megoldások sora kínálkozik: akkor kreatívan Vagyok.
Akárhogy.
Hülye megszokások, elvárások nélkül.
Vagyok magamnak.
Jelen vagyok a helyzetben.