Most sok olyan kliensem van, akiknek a körülményei jók, még sem barátjuk a boldogság, az öröm.
Hány és hány alkalommal tartja vissza őket a ’tökéletesnek kell lenni’, az ’én nem hibázhatok’, a ’mit szólnak, ha elrontom’ működtetései?
Hányan tartanak a bántalmazás különböző megnyilvánulásaitól, ha hibáznak?
Örülök nagyon, hogy én oly soxor hibázhatok….
Mi mindent teremthet egy hibának tűnő dolog?
Örömmel vállalom a falaim nélküli sebezhetőséget, ami megenged elrontani, másképp teremteni dolgokat, mint azt korábban elképzeltem.
Valóban hiba, vagy nem? Ki tudja?