Igaziból mitől függ az életed? Attól, hogy a barátod, a párod, az anyukád, az apukád, a főnököd mit gondol, hogy vett levegőt, mit nem csinált vagy csinált? Vagy?
Akkor lesz egy jó napod, ha megteszi, megveszi, meglépi. Várod, hogy a másik lépjen, tegyen, vegye észre, s közben belül dohogsz?
Mi lenne, ha figyelnél arra, hogy az egyes szám 3. személyről (Ő), az egyes szám 1. személyre (én) térj át életed tervezésében, vezetésében?
Éber lennél rá, hányszor húzol szálat a fejedbe, kezedbe, lábadba, s adod a másik végét a másik kezébe, hogy bábként ő rángasson, ő mozdítson, vagy éppen állítson le döntéseivel?