Sokszor olyan nehéz elképzelni, hogy az is választás, ha a látszólag a nem jót választom.
Még mindig lakásfelújítás …. Nem alakul az utolsó alkalom a kivitelezővel. Mivel húzom én az időt? Mi a jó ebben nekem? Mi az, ami visszatart a befejezés elismerésétől?
Úgy csinálok, mintha csudára nem lennék benne, hogy ugyanazokat az automata működéseket meglépem napról napra, amikor nem hívnak, pedig megígérik, amikor nem jönnek, amikor nem azt csinálják, nem azt mondják… és besimulok a „Magyarországon most nincs megbízható mesterember, aki időre végez” energiájába.
Pedig választhatnék mást. De nem akarok. Bízni akarok, miközben ezredszer ültetnek fel.
A villanyszerelővel megtettem, elbúcsúztam tőle, de érdekes módon az új választásom munkája is lelassult.
Mit akarok bebizonyítani, vagy mire jó ez a sok-sok elfogadás?
Mi mindent teremtek /nem teremtek így?
Miben állít le ez a választás?
Mivel állítom le magam a nekem nem jó választással?Mi minden mást választhatok?
Sokan a fenyegetéssel élnek– feljelentéssel igyexenek zsarolni – ez nem az enyém… vagy másképp tombolnak. Már nem tudok őszintén sírni. Pedig az is működékeny volt.
Mi kell ahhoz, hogy kilépjek a megértő, szerető bizalommal tűrő, és hívő türelméből én is, s válasszak mást?Választhatok.
Ebben a 10 másodpercben azt gondolom, ma van vége a “tűr elemem”-nek.
Köszönöm Nektek, hogy szembesítettetek vele.
Mást választok.