11.01.
Előítéletek …
Kint voltam tegnap este apunál a temetőben…
Most egy éve még egy otthonba jártunk hozzá nap mint nap. Sétáltunk vele – őt kocsiban tolva. Az út, ami számomra járható volt, a temető felé vitt. Ott köröztünk és köröztünk.
Ahogy a sírokhoz közelítettünk meg-megcsapott a virágok illata, – sok ember odagondolása volt mögötte.
Benézni a rácsokon túlról, látni a virágok sokaságát, a mécseseket hangulatos, szép volt attól függetlenül, hogy nagyon nem szeretem a temetőket ((elő)ítéleteim akadályoznak).
Nagyon hálás vagyok anyunak, akinek a Dunába szoktunk dobálni a rágondolós kedvenc sárga rózsáit.
Este mentünk. Elképesztően hangulatos volt. Mindenfelé pislákoló mécsesek, virágmezők, pedig még nem is volt halottak napja.
Kinn az utcán Halloween-napi maszkokban fiatalok. Bent közel-távol egyaránt mintha angyalok, manók sokasága lepte volna el a temető útjait, fenyőit.