Mi van, ha a mai nap odafigyelsz arra, mennyi ítélkezéssel bántod magad?
Mi van, ha éber leszel ma mindarra, valójában mennyi is ebből a sajátod, és mi mindent veszel át/fel/meg?
Pedagógus családban nőttem fel ennek mindenféle ajándékával. Magam is úgy kezdtem – iskolában tanítva. (Mekkora öröm, hogy már réges-rég mást választottam!!!) Most is tanítok, csak ezt most facilitálásnak hívják, máshogy élem, éljük meg. Most tükör igyekszem lenni – kérdések halmazával, elvárások, ítéletek nélkül.
Ítéletek nélkül!! Bennem van, ahogy anyu kérdezi, egy-egy programra: hányas volt? Jegyek dobozába zárt ítélethalmaz nap mint nap…. Milyen jó, hogy ezt nem vettem át annyira, mint annyi mást… És elismerem, hogy egyre ítéletmentesebben működök.
Képzéseken, workshopokon nagyon szeretem azt a játékot, amikor csukott szemmel “tükörbe kell nézni” először a saját, aztán mások szemével – köztük az enyémmel – látni önmagad. Annyira örülök, amikor az én szememmel többnyire az elfogadást, az ítéletmentességet látják – sokszor elsírva magukat.
Ma nézz többször tükörbe, és lásd meg azt a CSODÁT, aki Te vagy – ítéletek nélkül, elfogadva magad.
Ha ez most még nehéz, s jönnél gyúrni arra, hogy ez sokkal könnyedebb legyen, hát várlak Téged is!
Vasárnap a Margitszigeten játszunk 7lépésest és mi minden mást – már ott is találkozhatunk.