A szex és a kapcsolatok lehetnek nagyszerű és egyszersmind csalóka terület életünkben. Ítéletek, bizonytalanságok, hatalom, bezárás, védekezés és szükséglet mafla kelepcéi. De 
jelenthetnek bőséges ajándékot is, ami oly módon érint bennünket, ahogyan azt sokan mélységesen kívánjuk. Tehát kezdésnek: hajlandó vagy elpusztítani és megnemteremtetté tenni mindent, amit a „kapcsolat” jelent számodra?
15 éves voltam, és nagyon igyekeztem beleilleni a körülöttem rezgő vibrálásba. Barátaim közül rengetegen „összejöttek” valakivel, „behajtottak” valakit, „jót keféltek”, és elég cool-nak tartották magukat a kívánatos és nehezen elkapható lányok szemében.
A vibrálásokat soha nem éreztem igazán megfelelőnek, de a szex mégis eltöltötte fantáziámat. A pokolba, még felsőbb tanulmányaim során is csak azon járt az eszem, hogy a tanárommal szexeljek! Vénáimban száguldozott a tesztoszteron, és szinte elviselhetetlen volt a sürgetés bennem, hogy női testekkel játsszak.
Teenager szex-éveim életem más férfi szereplőinek nézőpontjainak az összevisszaságából állt, és abból, hogy tudtam: valami nagyszerűbb áll rendelkezésemre, de soha nem tudtam, hogyan jussak oda. Apám önértékelése azon alapult, milyen ügyesen bánik a pénzzel, és a karjában tartott nők tekintetén, a barátaim ahol és ahogy csak lehetséges, dugni akartak, és a pornográfia csak ítéleten, erőn és erőszakon alapuló nemi izgalmakat ábrázolt.
Mondanom sem kell: nemi vágyam egyik képbe se illett bele, amit magam körül láttam.
Egyszer az interneten találtam szex-sztorikat, és lelkesen olvastam őket, valahányszor rájuk találtam. 15 éves koromban maszturbáltam először, és rettenetesnek éreztem magamat, amikor anyám a fürdőszobámban rám bukkant, amikor ilyen sztorikat olvasgattam. (Ha visszatekintek, tulajdonképpen mi volt ebben probléma? Valami rosszat csináltam nagy, rossz péniszemmel?) Bárcsak ismertem volna 15 évesen az Access kérdését: „Ez kihez tartozik?”!
Azóta rájöttem, hogy a szexről alkotott olyan sok elferdítésnél, leblokkolásnál és ítéletnél, melyekről azt hittem, az enyémek, valójában a körülöttem, méghozzá a hozzám legközelebb állók fejében lévő tudatosságról volt szó!
Folytattam kis randevúimat a lányokkal az iskolában. 15 évesen túl félénk voltam az első csókhoz, 17 évesen elvesztettem szűziességemet. Akkori életemet leginkább félelemmel, leblokkolással és intenzív vággyal írhatnám le leginkább. Fiúk, ismerős ez valakinek?
Mind a mai napig azon vagyok, hogy tisztába kerüljek vele, mit jelent férfinek lenni. A férfiak tehetnek a nők kissebbítéséről? Vagy a nők kisebbítik a nőket? Ha igazán mindnyájan végtelen lények vagyunk, mi ez a sok cirkusz a nemek közti háborúkkal, visszaélésekkel és bűntettekkel?
Humanoid férfiként még kevésbé volt fogalmam arról, hogyan bánjak a nőkkel. Mindig meg kellett magamag ítélnem azért, hogy meghatározzam, helyesen vagy helytelenül csinálok valamit. Jól fogok választani, vagy rosszul? Jól fogok szexelni, vagy kudarcot vallok? Eleget teszek-e a nő vágyainak, vagy kudarcot vallok? Soha nem tudtam saját magam lenni. A nőket ez soha nem érdekli!
Itt jön igazán kapóra az „érdekes nézőpont” módszere. Ha teljesen agyközpontúan a világ legvisszataszítóbb férfijének képzeled, mondd ezt magadnak: „Hé, mi van, ha ez csak egy érdekes nézőpont, hogy a női nem számára én vagyok a legvisszataszítóbb férfi?”. Inkább ezt kérdezd, mint hogy megállás nélkül abba az ítéletbe „gondolkozod” magadat, hogy egyedül az ítélkezésed tesz majd jobb férfivé.
És lábjegyzet… mi van akkor, ha ítéleteidet is „érdekes nézőpontoknak” tekinted, és akkor minden választás lehetőségedre áll? Mi minden lenne akkor lehetséges?
20-as éveim elején sok lehetőséget fedeztem fel arra, hogyan találhassam meg, mi lehetséges a szex-szel, a nőkkel és a kapcsolatokkal. Éveken át férfi-csoportok tagja voltam, férfi & nő csoportokra jártam, tantra és önmegítélő tanfolyamokra. Említettem már, milyen sokat ítélkeztem magam fölött? Soha nem voltam képes semmit jól csinálni, bármiről volt szó.
Mielőtt 23 évesen megismertem első feleségemet, és 25 évesen apa lettem, volt néhány kapcsolatom. És igen, első gyerekünk 15 hónappal találkozásunk után született! Sok évvel ezelőtt elhatároztam, hogy apa leszek, és ettől fontosabb személy lesz belőlem. Érdekes nézőpont, ez volt a nézőpontom!
Amikor jelenlegi feleségemet, Shannont megismertem, életem nagy léptekkel tartott lefelé, Rengeteg nagyszerű ötletem volt arról, mi működhetne a kapcsolatokban, és soha nem voltam képes megvalósítani őket. Ezen a ponton jöttem rá, hogy az egyik ajándék, amit egy nő nyújthat egy férfinak, az az, hogy soha nem fogad el tőle kevesebbet, mint amire képes.
Shannon többet látott bennem, mint amennyit valójában hajlandó voltam azelőtt elismerni magamban. És nem fogadott el annál kevesebbet, mint hogy elköteleztem magamat életemhez és mindenhez, amit tudok.
Ha te, aki ezt olvasod, férfi vagy: megfigyelted már ezt a vágyat magadban, hogy egy kapcsolatban… életedben… egy nő számára… és a világ számára minden légy, ami csak lehetsz?
Elérhető volt ez előtte számodra? Sikerrel élted ezt
életedben?
Csak az Access Consciousness megismerése óta vagyok képes minden lenni, ami vagyok, és ahogy Dr Dain Heer mondja: „Soha nem úgy néz ki a dolog, mint ahogy gondoltad!”
Akár tetszik, akár nem: egy férfit semmi más nem inspirálhat a nagyszerűségre, mint egy vagina. És „vagina” alatt az elevenség vitalitására és fényére gondolok, és az élő Föld erejére. ÉS vaginákra. Azokra, amelyek nadrágokban sétálgatnak.
Nők, ez a férfiak egy titka. Képesek vagytok egy férfit nagyszerűségre inspirálni, vagy porrá zúzni… Mit kell befogadnod magadról ahhoz, hogy egy férfit arra inspirálj, hogy mindaz legyen, ami valóban? Többet kívánsz tőle, mint amennyit hajlandó vagy elismerni? Mi kell ahhoz neked, hogy meglegyen neked az, amire egy férfivel vágysz?
Hajlandó vagy egy férfit nagyszerűségre inspirálni, akármilyen rendelkezésedre álló eszközökkel? Hajlandó vagy kihívni őt a nagyszerűség olyan fokára, ami elől különben félénkségében elzárkózna? A vaginák a Föld leghathatósabb eszközei, ezt minden férfi helyett mondom, kérlek, használd a tiedet bölcsen!
Most, hogy Shannonnal 3,5 éve együtt vagyok, jó és rossz időket átvészelvén, az eddigieknél erősebben vagyok tudatában mindannak a lehetőségnek, amit egy elkötelezett kapcsolat teremteni képes. Nem csak a másik személy, hanem saját életed iránti elkötelezettségre is gondolok.
Azoknak az energiáknak kötelezed el magad, amelyek a szétválást teremtik? Vagy azoknak, amik még nagyobb meghittséget teremtenek? Akár az egyedüllétet, akár társkapcsolatot választasz, ugyanaz a választás. Életednek való elkötelezettség.
Mi az, amit igazán szeretnél teremteni?
Forrás: How to make Relationship work…His? – Shannon O’Hara
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com