Ülök a repülőgépen. Még New York. 
Kicsi néger fiúcska zokog. Minden hangfoszlány sokkkk. Indulunk.
Minek van vége? Mi kezdődött?
Futnak a képek, a gondolatok….
Szuper dolgok történtek. Egyik élmény nagyobb, mint a másik.
Mi volt a leg…? Nem tudom, mert mindegyik izgalmakban, érintésekben, megérintődésekben teli nap volt.
A Hétköznapi hiedelmek úgy sikerült, hogy többen jöttek utána a Bars képzésre. A Bars olyan volt, hogy választotta valaki váratlanul az Alapozót…. A pénzesre már húszan voltunk…. És a kezelések: mivel mind más részén volt New Yorknak, mennyi mindent láthattam az utakon, a dugókban is… és mekkora érintődések, elengedések, újjászületések történtek – hol macik segítségével, hol az SOP energiái által. A bántalmazás oldása is érintős, izgalmas volt minden alkalommal…. Jó volt érezni a párkapcsolati tolmácsolás hatásait is…. Szóval csupa-csupa boldogság….
..és a teremtett jutalmaim?
Zsidó húsvét ünneplését látni – megélni érdekes. Egy Jesivában valaki után mondani egy imát, s közben érezni, hogy ismerősek a szavak… – héberül – nekem ……
Egy világmindenrészérőllévő diákok kórusának gyönyörű koncertje a világ legnagyobb – nekem nagyon tetsző, hozzám igen közel álló díszítésű gót katedrálisában.
Városnézés, közös örömködés Zsuzsival, Gyurcival – ottani családommal a piramis szelet, francia krémes, rántott hús kíséretében.
Mi az, ami más, mint 6000 km-re innen?
Tán a gondok? Tán a viszonyok? Tán semmi és mégis…
Másfél órás dugó után két órát ültem, hogy hét órát a levegőben töltsek mielőtt hat órát várok két újabb óra szárnyalásért, hogy onnan már kis kerülővel hazaérjek ki tudja, hány órát érzékelve… Fél hatkor indultunk itt szerint. Most 4 óra. Hajnalodik. Este 8 körül otthon leszek…
Mikor leszek otthon?
Mikor érek haza úgy igazából?
Otthon 7 óra van. Itt?
Körben nyitott DVD-ken filmek mennek. Hatfelé látok egyszerre képeket mellette bóbiskoló fejekkel. Aludni kéne….
Magyar hangok…. Elég már sok az ülésből és még mennyi hátravan…..
„Fürdés” – forróvizes kendővel. Isteni.
Hány óra lehet? Szivatom magam. Úgyis úgy lesz minden, ahogy lesz, de makacs agyam tudni szeretné, mi van hátra. Talán az egész idő alatt most először vagyok türelmetlen. Vagy nem is én, csak átveszem? Kihez tartozik?
Kávé, tea illata….
Újból millió film képe. Főképp durvák. A legdurvábbakat a 2-3 éves rosszcsont fiúcska mamája nézi. Igyekszem csak éber maradni… Nem kérdezek, nem szólok.
Az előző fura érzések a reggeli étkek segítségével kisimúlnak. Mennyivel könnyebb….
Otthon 10, ott 4, itt álmos vagyok…
Újabb kihívás… Az előttem lévő régi, nagy box-filmet választott. Nem tudom nem nézni. Még mindig olyan nehéz elfogadni, hogy valaki fizikailag is vállalja, hogy üssék-vágják…
Itt nem az érdekes nézőpontok találkoznak, mint az accessben, itt az öklök – vérköpésig, vakságig, sebesülésekig…
Leszálláshoz készülődünk. Kihívás az álmosságnak ez a foka…. Enyém?
Brüsszel. Szuper színes boltok. Sok kedveshumorú cucc. Iszonyúan drága minden. Megvan a táska, ami tök hasznos lenne ezeken az utakon. Húzható, vállpántos, bőr, nőies, nagy. Megvan az ára is. Átváltva 212 ezer kitudjamennyi forint pontosan… Jót mosolygok. Ez olcsó a Petinek valóhoz képest.
Fáradtság a rosszullétig. Aztán telefonálgatok. Jobb. Időlegesen. Gyilkos várakozás. Nem megy az olvasás, az írás… Nyügi ezerrel. Valaki hangosan beszél magyarul. Jól esik hallani.
Most mondják be, hogy a new yorki gép indul visszafelé. Most hosszú lenne….
Várok, várok, várok….. és végre kiírják, honnan megyünk. Már csak másfél óra indulásig…
Felszállás, paradicsomlé, alvás, paradicsomlé, csoki, leszállás….
Hazaértem.
Mi minden lehetséges?
Kiderül, hogy ez a hihetetlen rosszullét nem is az enyém…. nem voltam elég éber akkor erre.
Új választások, éberségek, s mi minden más következik?
Új képzések, kezelések …. már ezekkel az új
energiákkal gazdagon.
Választasz?
Várlak Téged is! … és mindenkit, akinek úgy gondolod, hogy hozzájárulás lehetek az életéhez.
Várlak itt is, aztán júniusban ismét ott is….
Sulci