Hogyan határozza meg a trauma, a traumaként megélt események sora az életünket?
(12 blog bevezetője)
Ha kimondjuk azt a szót, hogy trauma, kinek mi jut róla eszébe?
Fájdalom. Veszteség. Baleset. Bántalmazás. Betegség. Félelem. Seb.
Az értelmező szótár szerint a trauma sérülést jelent. Eredetileg testi sérülést. Ma már azonban egyre gyakrabban használjuk lelki értelemben is.
A trauma szó az utóbbi években sokszor kerül elő beszélgetésekben, könyvekben, előadásokban. Máté Gábor munkássága is sok ember figyelmét ráirányította arra, hogy a gyerekkori élményeink milyen mélyen befolyásolhatják későbbi életünket.
Az ÉNképVÁLTÓ alkalmakon újra és újra találkozhatsz azokkal a működésekkel, amelyek mögött gyakran gyerekkori tapasztalatok, alkalmazkodások és más meghatározó élmények állnak: megfelelési kényszerrel, önhibáztatással, folyamatos készenléttel, állandó bizonyítási vággyal. Azzal az érzéssel, hogy valamiért nem vagyunk elég jók. Vagy éppen azzal, hogy nehezen bízunk másokban.
Ebben a hónapban arra hívlak, hogy nézzünk rá együtt ezekre a működésekre.
Az a célunk, hogy jobban megértsük önmagunkat és azt is, miért ragaszkodunk bizonyos működéseinkhez, hogy más nézőpontból is ráláthassunk viselkedési mintáinkra.
Mert lehet, hogy vannak olyan megszokott reakcióink, amelyeket régóta a személyiségünk részének gondolunk, miközben valaha egy helyzethez való alkalmazkodásként születtek meg.
A következő hetekben olyan témákat járunk körül, mint a megfelelés, az önhibáztatás, a bizalom, a harag, a segítségkérés vagy az önmagunkról alkotott kép. Visszanézünk néhány régi történetre, hogy jobban megértsük a jelenben működő választásainkat és reakcióinkat.
Mi mindenről hitted eddig, hogy egyszerűen ilyen vagy, miközben lehet, hogy egy régen levont következtetés vagy meghozott döntés áll a működésed mögött?
K.M.