2014. okt. 22.
Hétköznapi valóságunkban (aka-iskola, család, társadalom, baráti körök, vallás, stb.) arra tanítanak bennünket, hogy utánozzuk a körülöttünk élő embereket, különösen szüleinket és családjainkat. A gyakran mondják a gyerekeknek, mennyire hasonlítanak anyjukra, vagy hogy pont úgy viselkednek, mint apjuk, vagy testvéreikhez hasonló adottságokkal rendelkeznek.
Mikor gyerek voltam, azt mondták, hogy éppen olyan vagyok, mint apám! Hogy hasonlítunk egymásra, sőt, állítólag egyformán is viselkedünk. Így hát mit tettem ? Utánoztam apámat. Utánoztam, ahogy járt, ahogy a dolgokra reagált, és ugyanígy összes bizonytalanságát és önítéletét. Ezek közül bárminek is mi köze van az én választásomhoz? És hány gyerek utánozza a szüleit, helytelenül, mert úgy gondolják, így kell tennünk? Mi más lehetséges?
Gary szerint az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyerekeknek nyújthatunk, az, hogy úgy bánunk velük, ahogy velünk kellett volna, hogy bánjanak, és nem úgy, ahogy bántak velünk. Mi lenne ahhoz, hogy elismerjük a gyerekekről, hogy végtelen lények? Igen, lehet, hogy kicsiny testük van, és ez vajon azt jelenti-e, hogy kevésbé végtelenek, mint körülöttük a felnőttek?
Amikor egy gyerek bosszankodik, vagy amikor valami nem sikerül egészen jól neki, megkérdezheted tőle : Ha magad lennél, mit választanál most? Ki lennél? Mit tennél? Mit tudsz? Ezeknek a kérdéseknek az a célja, hogy kialakítsák azt a teret, amelyben a gyerek tudatára ébredhet, ki ő, túl mindazon az utánzáson, amelyet ebben a valóságban annyira valóssá tesznek.
Ha éppen van tíz másodperced, fordulj ahhoz az energiához, ami gyerekkorodban volt benned, bármelyik életkorodban. Ok. Most légy jelen e gyerekként magad számára, teljességgel engedd meg magadnak és légy tudatában végtelen lény mivoltodnak. Tíz másodpercre. Ez mit teremt a világodban? Többé-kevésbé? Milyen változás lehetséges a világban, ha egyre jobban elismerjük, hogy a gyerekek végtelen lények?
Ez a cikk az Access Consciousness® Blog számára készült
Fordította : Kaposi Luca valaszthatsz.com