Egy terrorizáló személy szorongatásainak megtörésénél nem arról van szó, hogyan állítsunk meg egy szájhőst, nem az erőszakoskodás, a harc és a konfliktus jogtalanságát elemezzük. Egy egészen másfajta párbeszédröl van szó.
Napjainkban a terrorizálás, a zaklatás ismerős téma a társadalomban. De amikor én nőttem fel, igazán nem létezett szó arra, amit naponta megéltem attól kezdve, hogy iskolába kezdtem járni.
Először is, már a buszmegállóban terrorizáltak. Aztán a megfélemlítés legtöbb nap folytatódott a szünetekben. Az iskolaévek során ez mindennapos mentális és fizikai zaklatásba torkollott.
Hogyan állíts le egy zaklatót?
Szórakoztató dolog most írni erről, mert annak idején mindezt nem tartottam különösebben helytelennek. Még arra sem emlékszem, egyáltalán elárultam-e valakinek, hogy zaklatnak. Anyámnak, nővéremnek vagy apámnak… Valahol valószínűleg úgy gondoltam, hogy ez természetes módon az élethez tartozik.
Megtanultam, hogy elkerüljem a zaklatásokat, és lehajtsam a fejemet. Megtanultam, hogy ne menjek olyan helyekre, ahol zaklathatnak, mint például: fürdőszobákba, összekötő folyosókra, parkolóházakba, az iskolát követő eseményekre, sőt, bulikba.
Bár a lelkem mélyén nem hittem mindazt, amit a szájhősök állítottak rólam, de soha nem ütöttem vissza, vagy próbáltam leállítani egy ilyen zaklatót. Egyszerűen más utakat választottam. Valahogy soha nem mentem iskolai fürdőszobába, amíg odajártam… nem is tudom, hogy csináltam!
Mindezt azért mesélem el, hogy rámutassak: a zaklatások nem mindenkire hatnak egyformán.
Napjainkban is számos választ találunk rájuk. Vannak gyerekek, akik egyszerűen átvészelik, míg mások visszaütnek. Megint mások erővel elfojtják magukban a dolgot, míg egy napon egyszer csak kirobban belőlük bárkivel szemben, aki útjukat keresztezi.
Mit nevezünk zaklatásnak? Mitől lesz valaki ennek a célpontja?
Lelkem mélyén mindig tudtam, hogy én vonom magamra a zaklatók figyelmét, azért, mert erős vagyok, és nem azért, mert gyenge vagyok. De ahhoz, hogy folyamatosan zaklassanak, el kell fojtanod magadban minden erődet. Hinned kell abban, hogy nekik van igazuk, és te vagy a hibás.
Azért lesz belőled alkalmas célpont, mert elrejted erődet és hatalmadat, olyan mélyen, hogy magad is elfelejtkezel róla.
De… mi van akkor, ha minden a fordítottja annak, aminek látszik?
Mi van akkor, ha mindaz, amit elhatároztam, ami célponttá tett, valójában az, amit az engem zaklató szájhősök saját magukról gondoltak – és e módon kétségbeesetten próbálták ezt viselkedésük mögött elrejteni?
Másféle társalgás
Ha akár gyerekként, akár kamaszként vagy fiatal felnőttként, vagy akár tegnap élted meg a zaklatást, újfajta társalgást kezdhetsz saját magaddal, és végső soron a körülötted lévő emberekkel is.
Miután az Access eszközeit használtam, rájöttem, hogy az aktuális dolgok megváltoztatásához nem mindig cselekvésre van szükség. Néha csak egy olyan energiáról van szó, ami eddig nem voltál hajlandó lenni.
Egyik kedvenc filmem „A gyenge pont”. Michael Oherről szól, egy hajléktalan kamaszról, akit egy jómódú család magához vesz, és híres futballista lesz belőle. Michael nagyon erős, de kezdetben az edzője nem képes támadásra késztetni, mert Michael fél saját erejétől. Sandra Bullock anyás természeténél fogva meglátja, mi történik, és Michael figyelmét oltalmazó ösztönére hívja fel. Kilép a mezőre, és ezt mondja: „Michael… emlékszel, amikor a város rosszhírű részén jártunk, és te azt mondtad nekem, hogy ne féljek, mert mellettem vagy?” Rámutat arra, hogy Michaelnek erre az energiára van szüksége a hátvédben. Michael hirtelen mást választ. A következő jelenetben boldogan támad.
Ha fiatalabb koromban láttam volna ezt a jelenetet, vagy ismertem volna néhány Access eszközt, más választottam volna életemben. Tudtam volna: csak annyit kell „tennem”, hogy más energia „vagyok”. Ehhez az energiához mindenki hozzáférhet: úgy nevezem: „önmagam vagyok”.
Milyen lépéseket kell ehhez tenni?
Először is: fogadd el, mi történik közted és a téged zaklató között; lehet, hogy nem személyes dologról van szó. Csak könnyen elérhető vagy. Fogadd el azt is, hogy te mindaz vagy, amit az illető saját magáról hisz, hogy ez ő, vagy nem ő.
Másodszor: kezdd el felfedezni mindazt az erőt, amit eddig elrejtettél. Ehhez így kérdezhetsz: „Milyen adottságaim, képességeim vannak, amik nem vagyok hajlandó lenni? Milyen erő vagyok, amit eddig elrejtettem – és miért?”
Harmadszor: Milyen hazugságokat, kiknek a hazugságait és hány hazugságot használtál ahhoz, hogy ezt a terrorizált életet válaszd?
Ezek az eszközök megtörik a szorongattatásokat, amikről a zaklatók azt gondolják, hogy általuk uralnak téged.
Mi van akkor, ha nem arról van szó, hogy megtörjük a zaklatásokat, hanem sokkal inkább arról, hogy önmagad erejébe lépj?
Forrás: Breaking A Bully’s Stranglehold
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com