Ez a kérdés eddig nem játszott szerepet az életemben. Igazából azt se tudtam, mit jelent élni. Éltem? Igen! Nos, egyrészt életben voltam. Másrészt nagyszerű életem volt. Diplomáim voltak, családom, két egészséges gyerekem, házam, egy kis pénzem, egy kis karrierem.
Tehát kipipáltam ezt a kérdést! Míg csak nem jöttem rá arra, hogy mennyi mindennel több dolog lehetséges számomra az életben. Kiderült, hogy igazából nem azt az életet teremtettem, amire vágytam. Azt az életet teremtettem, amilyenre mindenki más vágyott, és amivel mindenki egyetértett – azt pedig elvárták tőlem, hogy ezt kívánjam.
Hol voltam mindebben én? Igazából sehol.
OK: beszélgetés az életről. Annak az elismerése, hogy az élet tulajdonképpen egy mondat végének a befejezése. Az élet főnév. Uticél, konklúzió, megállópont. És az élet olyan sok ember számára halálos ítéletet jelent. Ha egész életedben azon munkálkodsz, hogy elérd azt az álmot, amit mindenki más álmodik – ami még csak nem is a tiéd – amiről elvárják, hogy kívánd – miközben soha nem kérdezed meg magadtól, tulajdonképpen mi igaz neked – amikor egyszer eléred, az ilyen: Hova a fenébe megyek most? Most mi lesz? Hogy kerültem ide?
Én ezen a ponton voltam. Persze: felépítettem az üzletemet, megnöveltem jövedelmemet és nyereségemet, felneveltem a gyerekeimet, és minden nap jobb emberré váltam. De bennem volt ez a VALAMI – egy sürgetés, egy intenzitás, egy kérés – mindig, mindig valami TÖBBRE. És igazán csak azt hittem, hogy rossz vagyok és önző és nem vagyok hálás mindazért, amim van.
Aztán – élni. Élni – ez egy ige. Az örökké- kibontakozó és örökké-táguló/terjeszkedő teremtés dinamikus tere. Élni a lét ünneplését jelenti.
Élni: életed és valóságod pillanatról pillanatra való teremtése, amelyet kíváncsiság vezérel, amelyben a több mindig lehetséges, és amelyben többnyire kaland, öröm, élvezet és meglepetés van napirenden. Élni: ez az, amikor reggel boldogan ébredsz – és ámulsz: Ki vagyok én, és ma vajon milyen nagyszerű kalandjaim lesznek? És igazán ámulsz.
Élni azt jelenti, hogy minden napod tele van kérdésekkel. Tudod, hogy az univerzum ott van, veled. Tudod, hogy az univerzum hozzájárul életedhez, válaszol kéréseidre, és hogy ha téged
bármihez hozzáadnak, az nagyszerűbbé válik. Élni az, amikor minden 10 másodperc számít. És minden választás csak ennyi – egy választás, ami nagyobb tudatosságot nyújt neked. Élni azt jelenti, hogy hajlandó vagy más lenni, mint a többiek, hajlandó vagy olyan életet élni, amilyet te szeretsz, és tudod, hogy holnap, jövő héten, jövőre és 20 év múlva – esetleg sok mindent nem kívánsz majd, amit ma kívánsz. Élni: a változás, a teremtés és az elevenség tere, amelyet olyan sokan nem akarnak maguknak.
Valaha ebből a térből – az ÉLET kalandjából – kiindulva kezdtem el teremteni életemet – minden lehetségessé vált, és már nem kell pontosan tudnom, hová megyek vagy hogy jutok el oda.
Elkezdtem jobban bízni magamban, elkezdtem tudni, amit tudok, és elkezdtem elég bátor lenni ahhoz, hogy átöleljem a kényelmetlen dolgokat is, mint egy régi, imádott barátot aki mindig meglepetéssel szolgál nekem a legnagyszerűbb módokon, amiket soha nem tudtam volna előre megjósolni. Mihelyst elkezdtem ÉLNI – elkezdtem életemben mindennel kapcsolatban boldogan, izgatottan, kíváncsian, hálásan és lazám felébredni.
Iszonyúan sok eszközt tudnék most e pillanatban felsorolni arra, hogyan fejleszd egyre jobban ezt a teret. Ezernyi kérdéssel, beszélgetéssel, meghívással játszhatnánk, ami az ámulás, a kíváncsiság, és annak a tudásnak nagyobb terét nyújthatná, ami éppen most igaz nekünk – most, most, most és most. És azt hiszem, ezt mondanám – kezdd azzal, amitől énekelni van kedved.
A többi majd magától adódik – különösen akkor, ha továbbra is ezt választod. Kezdd azzal, amitől énekelni van kedved – most e pillanatban. És ne hagyd abba…
Forrás: Are You Living?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com