Legalábbis én mindig is így gondoltam. A test érdekes téma lehet, mindenesetre nagyon sokoldalú téma. Pontosan tíz éven át gyakoroltam az Access Consciousness®t, míg végre egyáltalán lassanként felismertem, mire jó tulajdonképpen a test. Arra, hogy ÉLVEZZÜK az életet bolygónkon. De hányszor van ez így, vagy egyáltalán hányszor választják ezt az emberek testükkel?
Éveken keresztül hallottam, ahogy Gary Douglas, az Access megalapítója így beszél: „A reinkarnációnál valójában nincs igazán választási lehetőséged mindaddig, amíg nem fogtad fel a megtestesülés nagyszerűségét.” Állandóan azt kérdezgettem magamtól, mit jelent a megtestesülés nagyszerűsége.
Testem mindaddig nem sok élvezetet nyújtott számomra. Alig értékeltem. Ismered azt, amikor régi fényképeket nézegetve magadról ezt gondolod: „Hű, sokkal jobban néztem ki, mint ahogy ezt akkor gondoltam”, és akkor elhatározod, hogy ezentúl jobban értékeled a testedet, nehogy elpasszold, hogy milyen fantasztikus, de igazából nem is így érzel a vele kapcsolatban?
És mindehhez az a sok fájdalom. Csak akkor kezdtem megérteni, hogy a test élvezetteljes valami, amikor első 3-napos Access Test-tanfolyamomra mentem és ezt facilitáltam. Az access kézrátételes test-gyakorlatok nyújtották először a kapcsolatot és az örömöt testemmel, mely érzésekről mindaddig nem ismertem fel, hogy egyáltalán léteznek.
Kezdtem felfogni, testem mennyire tudatos, és hogy mindaz a fájdalom, amit testemben megélek, egyáltalán nem is saját testemé. Testem tudatossága volt más testekről, beleértve a Földet. Ekkor tettem fel először a kérdést: „Szeretnék egyáltalán tudatában lenni annak, mennyire tudatos a testem?”
Valahányszor végigmentem az utcán, úgy tűnt, mintha testem és lényem tudatosságának intenzitása túl sok lenne nekem. Így megpróbáltam „kikapcsolni” a tudatosságot, amennyiben igyekeztem nem emberek közelében lenni, amennyiben túlzabáltam magamat, amennyiben saját és testem tudatossága köré korlátokat állítottam fel – és mindennek persze az lett a vége, hogy még jobban fájt az egész. Így aztán egy szép napon így szóltam: „Pokolba mindezzel! Lehetőséget adok a tudatosságnak, hogy más lehetőséget mutasson nekem. Kell, hogy legyen valami más is, egyszerűen kell, hogy legyen!”
És testem ettől kezdve lépésről lépésre boldogabbá vált. Még mindig tudatában voltam a körülöttem levő testek fájdalmainak és szenvedéseinek, de mindez nem befolyásolt már annyira, mint azelőtt. Egy gyomromból kiinduló kirobbanó, extatikus élvezetet kezdtem megfigyelni, ott, ahol azelőtt csak akadályok és tömény gátak voltak.
Folytattam az Access processek használatát, és azt választottam, hogy legyen testem (Ó! Említettem már, hogy testednek igazán segít, ha azt választod, hogy tested van?), és felismertem, mekkora energiát fejlesztettem ki azelőtt a testem örömeivel szemben. Felismertem, hogy ez olyan viselkedés volt, amit nekem szó szerint mindenki tanított, aki testtel rendelkezik. A Földön szinte mindenki, aki 12 éves elmúlt, korlátozza az élvezetet és az örömöt testével. Őrület!
Milyen lenne a világ, ha mindenki úgy járkálna benne, hogy élvezi és szereti a testét, és gondoskodik róla, ahelyett, hogy megítélné, és létezéséből kiindulva büntetné? Milyen tökéletesen más világ lenne!
Milyen világban élnél szívesen csodálatos testeddel?
Milyen volna az a világ, amelyben testünk intelligenciáját tisztelnénk?
Milyen volna az a világ, amelyben a testet tisztelnék, punktum?
Azt kérem: találd ki…
Forrás: Körper – wer will schon einen?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com