Mindig, amikor, javítani. megváltoztatni akart valaki bennünket, ítélkezett felettünk! Mi is megtanultuk, hogy ítélkezzünk magunk felett. Az egész változást-változtatást ítélkezésből próbáljuk csinálni! Tele vagyunk nézőpontokkal arról, hogyan lennék jobb, megfelelőbb valamilyen idea szerint…
Mi van, ha nem ez az út? Mi van, ha egyszerűen megengedésbe kerülünk magunkkal és nem javítjuk, szereljük magunkat, hanem végre meglátjuk magunkat, elismerjük lényünket, belelazulunk a lényünkbe és ettől változik meg a világ?
Mi van, ha nem egy megjavítandó borzalom vagy?