Kíváncsiskodd életre az álmaidat! – NekedIgaz

A minap láttam az interneten egy ügyes kis kütyüt (nevezzük annak, nem egy bonyolult szerkezet, akár lehetne is kapni egy kisváros számítástechnikai szaküzletében, de nem lehetett). Végigjártam három üzletet, aztán elméláztam kicsit az eladók különféle reakcióin.

Egyes számú eladó kérdőn nézett rám, de hamar elkezdett járni az agya, és közölte, hogy akár el is tudja képzelni, hogy létezik a keresett szerkezet, habár még soha nem látott ilyet.

Kettes számú eladó közölte, hogy igen, van ilyen, de ilyen kicsi városban bizony nincs erre kereslet, talán rendelni lehetne.

 Hármas számú eladó viszont szánakozva végigmért, minekutána tudtomra adta, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezem megfelelő szaktudással a témában, a keresett árucikk pedig a science fiction kategóriába sorolandó, és jöjjek vissza, ha valaki már feltalálta, mert a szóban forgó kütyü bizony nem létezik.

Volt már hasonló élményben részed? Meglátod álmaid kacsalábon forgó lakberendezési megoldását a barátnődnél, felhívod a mestert, izgatottan előadod, hogy mit szeretnél, mire ő először is közli veled, hogy a kacsaláb nem való lakásba, de egyébként is kár beszélni a témáról, mert tudományosan bizonyított tény, hogy álmaid kreatív lakását márpedig fizikai képtelenség létrehozni.

Feltételezzük, hogy mesterünk nem lusta, nem égett ki, szívesen dolgozik, pusztán arról van szó, hogy az ő valóságában tényleg nincs meg annak a megfelelője, de még a víziója sem annak, amit kérsz tőle. Nem látott még olyat, és el sem tudja képzelni, hogy létezhetne.

Vannak olyan kreatív elmék, akik alig várják a kihívást, a lehetetlen felkéréseket, amelyeket lehetetlen megvalósítani, a végén aztán mindenki csodájára jár?Vannak. De fent említett mesterünk nem ilyen. Ő hozott gondolatmenetekből, sémákból építkezik, és ami abba nem fér bele, azt a lehetetlen kategóriájába sorolja.

Bizonyos értelemben azt kell mondanom, ha meg nem sértlek, hogy könnyű neked. Hiszen te már láttál olyan kacsalábon forgót, amit le akarsz szabatni, ő meg nem. A kérdésem az, vajon ha nem láttál volna, kitaláltad volna, kerestél volna valami extrát, vagy megelégedtél volna a készen kapott megoldásokkal?

Amikor nincs valamiről tapasztalatod, honnan tudod, hogy szeretnéd? Mi az, amiből válogatni tudsz, mi az, amit meg tudsz álmodni, mit tudsz vizualizálni?

Értelemszerűen nem tudsz mást elképzelni, csak amit a múltad alapján ki tudsz vetíteni. 

Hogy mi az a jövő, ami túlmutat azon, amit a múltad alapján teremteni tudsz? Mi az, ami túlvisz a képzeleted óperenciás tengerén, azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket el sem tudsz képzelni?

Az egyik legalapvetőbb eszköz az Access Consciousnessben, hogy a előre legyártott válaszok helyett a nyitott kérdéseket részesíti előnyben. 

Ez a valóság úgy tekint a kérdésre, mint annak elismerésére, hogy valamit nem tudunk. Mivel gyerekkorunk óta arra neveltek, hogy tudnunk kell a helyes válaszokat, sokszor dugdossuk a kérdéseinket, mert szégyelljük őket. Mi lenne azonban, ha másképp tekintenénk a kérdésekre?

Mi van, ha a kérdés képes megnyitni az ajtókat ahhoz, hogy hozzáférj a lehetőségeidhez és a tudásodhoz?

Nyitott kérdés az, amit őszintén, nyitottan és kíváncsian teszek fel, és amire semmiféle válaszlehetőség nincs előzetesen a fejemben.

Ha úgy érzem, elakadtam, és felteszem a kérdést, hogy “milyen lehetőségeim vannak itt, amit még el sem tudok képzelni”, és megmaradok ebben az őszinte kíváncsiságban, jó úton vagyok arra, hogy észrevegyem azokat a lehetőségeket, amelyeket eddig éppen amiatt a nézőpontom miatt nem láttam, miszerint nincsenek lehetőségeim.

Vannak olyan mondatok is, amelyeknek kérdőjel van ugyan a végén, de energetikailag nem számítanak másnak, mint kérdésnek látszó tárgynak. Nincs mögöttük nyitottság, sem kíváncsiság, sokszor az is előfordul, hogy egy meglévő ítéletet cicomázunk fel egy kérdőjellel.

Nem kell magyaráznom, hogy a “Mi kellene ahhoz, hogy ne felejtsd el a házassági évfordulónkat, ahogy szoktad?”, valójában nem kérdés, hanem annak a burkolt megfogalmazása, hogy “bunkó vagy, drágám”.

Minden kreatív ember, minden feltaláló, valójában kérdésből működik, abból a kérdésből, hogy “milyen más lehetőség van még”, hiszen különben nem volnának képesek olyan dolgokat hozni a világba, amelyek azelőtt nem léteztek.

Az Access kérdéseinek használatával voltaképpen nem teszel mást, mint aktiválod a benned rejlő felfedezőt, és megnyitod magad arra, hogy éber legyél olyan lehetőségekre is, amit esetleg a tapasztalataid alapján nem tudsz kivetíteni a jövőbe.

Itt nem kapsz előre legyártott válaszokat. Kérdéseket kapsz, hogy belekíváncsiskodd az életedbe azokat a lehetőségeket, amelyeknek a létezéséről még talán nem is tudsz. 

Hajlandó vagy félretenni a recepteket és a szabásmintákat, és aktiválni a kalandort, a felfedezőt, aki valójában vagy?

Melyik területe az életednek, ahol megelégszel a készen kapott megoldásokkal?

Mi van, ha a lelkesítő élet egyik titka, hogy a válaszaidat kérdésekre cseréld?