Nagyon sokat gondolok a szavaidra. Sok mindent felhozott bennem. Sok kérdést tettem fel magamnak, ami felismeréseket hozott.
Rájöttem, mit akarok úgy igazán, hogy most mi az, amire vágyom. Egyébként egy ideje már ezen az úton vagyok, s valójában ez indította be a változásokat is.
Szeretném élvezni azt, hogy élek. A pillanatok örömét, a testem örömét, amit évekig figyelmen kívül hagytam.
Egy ideje tapasztalom, hogy a lényem végre igazán a testemben van, hogy belülről érintem magam. Fenomenális!
Jelen lenni a pillanatokban mindenestül… csodálatos érzés. Áramolni, áradni az energiákkal, mindennel, falak nélkül.
Szabadság – kötöttség? Az, hogy elkezdtem magamért, az én kedvemért választani, màr lehet szabadság… mert eddig kihagytam magam a sorból s talán ezért éreztem azt, hogy “rab” vagyok….
Kapcsolatba menekülés? Èn nem vágyom most kapcsolatra a hagyományos értelemben. Viszont, ha arra gondolok, hogy egységközösség van, akkor igazából mit nevezünk kapcsolatnak, hiszen mindenki között kapcsolat van. Mikor ez a tér, az egységközösség tere megnyílik, akkor az összes molekulám zizeg, életre kelnek a sejtjeim, valahogy táncra hív az életenergia. Olyankor kényeztet a szél, az eső, a napsütés. Orgazmikus minden, a pillanat, a létezés, az ízek, az illatok, az érintések…
Most, ahogy beszéltünk rájöttem mennyiféle nézőpont létezik mindenről és érdemes megvizsgálni többféle szemszögből azt is, amiről eldöntöttem, hogy igaz… Szeretem a nézőpontjaidat, segít más megvilágításba helyezni a dolgaimat. Ezekből a perspektívákból előbukkannak azok a lehetőségek, amelyek nekem igazak most.
Köszönöm és hálás vagyok neked ismét, el sem tudod képzelni mennyire! El sem hiszed, mekkora ajándékot adtál most is, pedig, ahogy mondtad “nem csináltál semmit” De. Hatással vagy, inspirálsz, s nem csak rám, hanem mindenkire, akivel kapcsolódsz.
Kedves, figyelmes vagy, akire lehet számítani! Törődő, megbízható.
Szeretnék közelebb kerülni hozzád, megérinteni, megölelni. Azon tűnődöm, hogy milyen lehet kötöttségek, elvárások, számítások nélkül egyszerűen csak lenni a társaságodban, csak úgy… mert jó…?
Én csak vagyok, aki vagyok, hóbortos, flúgos, kicsit őrült, sokaknak sok(k). Lehet, ez is őrültség most, amit írok. Ha így gondolod, egyszerűen csak dobd ezt az irományt a kukába és felejtsd el! De, ha van kedved velem játszani, örömködni, olyan dolgokat csinálni, amit eddig még nem, jelentsen ez bármit is, akkor írj vagy hívj bármikor! Mert benne vagyok akármi is az!
Olyan sokáig megfeleltem mindenki elvárásának, oly sok idő telt el azzal, hogy jó legyek mások szemében, hogy közben elfelejtettem élni…. Most nem feltétlen csinálnék rossz dolgokat, nem is lázadnék, de egyébként meg mindegy is, mert így is, úgy is lesznek, akik el vagy megítélnek, bármi is történjen.
Hú, ez hosszú lett, és bocsi … de csak úgy jött és lehet, hogy nincs is semmi értelme…. de leírtam mégis, és ami a legdurvább, hogy most el is olvastad….
jaj nekem!
😉
Köszönöm!
Forrás: Access Consciousness Blog 2016.