Immár öt éve, hogy megvettem kedvenc laptopomat NewYorkban az első ott tartott Alapozó bevételéből. Szerettem, örültem neki, simán alkalmazkodtam az amerikai billentyűzetéhez, ami amikor fáradt voltam és nem emlékeztem a betűk helyére, akkor némileg bosszantó betűkeresgéléssel járt.
Hű csatlósom minden vidéki útra elkísér. Jó segítőmként figyelmeztet állpotomra (betűkeverés), több hülye választásaimkor is jelzett. Például megitattam Bécsben teával. Nem szerette. Nagyon nehezen lehetett életre kelteni, de garanciálisan megcsinálták – ami hihetetlen volt, hisz Amerikában vettem. Akkor, mivel munkákhoz kellett számítógép továbbra is, vettem egy vele kompatibilis társat. Milyen hasznos lett ez később, hisz az online képzésekhez kell ia két eszköz.
Egy-két hónapja dacosan nem írt számokat a Kedves. Gondoltam, morzsa ment a billentyűk alá. Elvittem szakszerűen kifújatni belőle a koszt – egy szakember porszívója mégiscsak jobban működik. Ő mondta: billentyűcsere. Én megsértődtem.
Egy-két hétig úgy tűnt, nekem van igazam. Büszkén nyomogattam az addig nem működő gombokat. Aztán egyszercsak nagyon makrancossá vált a masina és voltak betűk, amiket duplázott, voltak, amiket nem írt le.
…és milyen szerencse, hogy most ennyi felé jártam vele, s ennyire idegesítően működött. (Otthon dokkolón van, nagy billentyűzetet használók.)
Hívtam megint a szakembert, aki mondá, hogy a covid rettenet hiányokat teremt. Gondoltam, jó, jó, de ez engem nem érinthet.
És ez így is van. Ma elhoztam a Magyarországon fellelhető utolsó darabot. Ráadásul ez magyar billentyűzet – most dupla áron, mint pár éve volt.
Akkor, amikor a gépet vettem, azt javasolták matricákat ragasszak a felcserélt betűkre. Pipifaxos énem nem vállalta a kunkorodó szamárfüles izéket az elegáns laptopomon. Mi lett volna, ha akkor, öt évvel ezelőtt kicserélem a billentyűzetet? Mennyi kényelmetlenséget fogadtam el évekig? …és zokszó nélkül. Néha kicsit rosszá tettem magam, hogy ha megtanultam volna 10 ujjal vakon gépelni, mennyivel egyszerűbb lenne az élet. De az ostorcsapások, a kényelmetlenségek sem engedtek ránézni arra, hogy mi más is volt lehetséges akár 5 évvel ezelőtt is. Most a szakember nem értette, hogy nekem a dupla ár láttán sem fittyed le a szám sarka, hanem hihetetlenül örülök a megújult, kényelmessé vált társamnak!
Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy ez most nem anyagi gond. 5éve is belefért volna minden bizonnyal, de akkor egy újat kicserélni???! Mennyire jó, hogy ennek most csak az örömét élhetem, és mától kezdve még sokkal kényelmesebb az életem – vakon gépelni tudás nélkül is.
…és akkor most jól végignézem az életem minden megszokottan, elfogadottan kényelmetlen működéseit és jól MÁST VÁLASZTOK. MI mindent hozhat ez nekem? Mit jelenthet ez Neked?
Mi változhat ezután nekünk? Várom.
2021.11.19. Sulci