Miért szeretek Sulcival dolgozni?
Mert sehol nem éreztem magam ilyen biztonságban, hogy bármit csinálhatok, akkor is elfogad.
(Énképváltó napokra járok hozzá.)
Minden alkalommal meg kell szoknom az első percekben, hogy nem kell bocsánatot kérni, ha az általánostól eltérően mozgok, létezek, fogalmazok. Minden mehet mindenhogy. És ez nem csak a látszat. Szokatlan, de elhiszem nála, hogy lehetek különböző, lehetek különös. Kezdem a nagyvilágban is megengedni magamnak, hogy elfogadjanak. A kapcsolataim alakulása feltűnő. Minden változik. Van, aki közelebb kerül, de van, hogy mindenkit távol tartok magamtól. Megtehetem. Akkor sem vagyok rossz. Figyelhetek magamra, az érzéseimet fontosnak tarthatom, nem kell megfelelnem. Akkor sem, ha a családi, társadalmi szokásrend azt várná el.
Változnak a megéléseim is. Sokkal nyugodtabb az élet. Mert megengedem magamnak azt is, amit rég nem engedtem meg, így egyre jobban észreveszem, hogy ellenállások sorát éltet(t)em dacban, elzárkózásban, kiabálásokban, miközben a világ segítője akartam lenni. Nem engedték! (nem engedtem meg, hogy ilyennek elfogadjanak.)
Szeretem, ahogy a gyerekkori traumák oldásával kikönnyebbednek, megmagyarázódnak viselkedések.
Szeretem, hogy Sulci engem lát. Szeretem, hogy ilyenkor minden apró zizzenetemre figyel, hogy ilyenkor valóban én vagyok a fontos valakinek. Ebben Sulci mester.
Ha azt szeretnéd, hogy teljes elfogadásban, bizalomban változtathass, változhass, igazán jó szívvel ajánlom. Ki fog derülni rólad is, hogy így is JÓ VAGY, de, akár mást is választhatsz. Amire vágysz, amiről azt hitted, lehetetlen. Ki fog derülni, hogy valóban SZERETHETŐ VAGY, és neked is lehetnek álmaid, és egyre közelebb léphetsz a megvalósításukhoz. Mert megengedheted magadnak!