elfogadás

A Bántalmazás oldása egy nagy kifli – kis kifli formában zajlik.
Micsoda biztonságot ad a mindent is érzékelő teste. Abban a biztos ölben engedhetsz el mindent, ahol  szembesülve az elengedett katyvaszokkal egy pillanatig sem érezheted magad
egyedül.
Sírtam, röhögtem közben és tudtam, hogy minden is lehetséges. Minden is rendben van.
Sokkal könnyebben mentem el.
Köszönöm

A  SAP kezelése …hát ott egy párszor sikerült kiszállni a testemből… hogy pontosan hányszor, azt nem tudom, mert a harmadik után már nem számoltam többet :).
A párkapcsolati problémám még azon a napon megoldódott, olyan forgatókönyvvel, amitől egy kezdő szappanopera-producer is elszégyellné magát.. de a lényeg nem ez volt, hanem az a nyugodt erő, amit már nagyon régen éreztem: hogy történjék bármi, a lényeg én vagyok, bármi jön, azt elfogadom és magammal foglalkozom. Annyira más ezt kétségbeesetten szajkózni, és más az amikor tényleg ez van benned. Rögtön eszembe is jutott, te jó ég, mekkora lendületet kaptam volna ha “békeidőben”, jövök hozzá? Úgyhogy rögtön be is jelentkeztem hozzá egy következő kezelésre, határ a csillagos ég!

Sok nagy tudással rendelkező, tapasztalt, remek kisugárzású  kezelő van, de az az energia és erő, amivel mindezeknek nyomatékot képes adni Sulci, az tényleg nagyon keveseknek van. Igazi varázsló!

A Hawaii családtérkép készítésen is voltam, ami közben máris könnyedebb lettem.
Annyira más a világ, a kapcsolódásaim.
Érzem, ahogy ledőltek a falak és napról napra nagyobb és nagyobb ajándékokat kapok.
P.l: Ahogy teljesen más emberek vonzódnak hozzám és én is másokhoz… olyanok, akik valóban tudják, mi az elfogadás, mi a szeretet.

Ezután volt, mikor először éltem át, milyen, amikor engem is szeretnek, ENGEM LÁT.
Engem akar, mindegy milyen vagyok, mindegy ki vagyok, úgy imád, ahogy vagyok. Elfogad.
Először élveztem, aztán kezdett átfordulni és kezdtem tolni. Pont, aki hozzájárulás lehetne.
Aztán, mivel Ő az, akivel bármit és bárhogy meg lehet osztani, azonnal éreztem, hogy erről beszélnünk kell, hisz tudja ezeket a folyamatokat.
Ott, akkor megfordult minden.
Adni és kapni. Önmagamnak lenni. Szeretetben, igazi szenvedélyben lenni. Őszintén tisztán kapcsolódni.
Ezt is kaptam én…

Miért szeretek Sulcival dolgozni?

Mert sehol nem éreztem magam ilyen biztonságban, hogy bármit csinálhatok, akkor is elfogad.
(Énképváltó napokra járok hozzá.)
Minden alkalommal meg kell szoknom az első percekben, hogy nem kell bocsánatot kérni, ha az általánostól eltérően mozgok, létezek, fogalmazok. Minden mehet mindenhogy. És ez nem csak a látszat. Szokatlan, de elhiszem nála, hogy lehetek különböző, lehetek különös. Kezdem a nagyvilágban is megengedni magamnak, hogy elfogadjanak. A kapcsolataim alakulása feltűnő. Minden változik. Van, aki közelebb kerül, de van, hogy mindenkit távol tartok magamtól. Megtehetem. Akkor sem vagyok rossz. Figyelhetek magamra, az érzéseimet fontosnak tarthatom, nem kell megfelelnem. Akkor sem, ha a családi, társadalmi szokásrend azt várná el.
Változnak a megéléseim is. Sokkal nyugodtabb az élet. Mert megengedem magamnak azt is, amit rég nem engedtem meg, így egyre jobban észreveszem, hogy ellenállások sorát éltet(t)em dacban, elzárkózásban, kiabálásokban, miközben a világ segítője akartam lenni. Nem engedték! (nem engedtem meg, hogy ilyennek elfogadjanak.)
Szeretem, ahogy a gyerekkori traumák oldásával kikönnyebbednek, megmagyarázódnak viselkedések.
Szeretem, hogy Sulci engem lát. Szeretem, hogy ilyenkor minden apró zizzenetemre figyel, hogy ilyenkor valóban én vagyok a fontos valakinek. Ebben Sulci mester.

Ha azt szeretnéd, hogy teljes elfogadásban, bizalomban változtathass, változhass, igazán jó szívvel ajánlom. Ki fog derülni rólad is, hogy így is JÓ VAGY, de, akár mást is választhatsz. Amire vágysz, amiről azt hitted, lehetetlen. Ki fog derülni, hogy valóban SZERETHETŐ VAGY, és neked is lehetnek álmaid, és egyre közelebb léphetsz a megvalósításukhoz. Mert megengedheted magadnak!

Kíváncsian mentem a Bars képzésre. Tudtam, hogy jó lesz. Megelőzte a híre.
De ezt azért remélni sem mertem meglátva a csapat összetételét: 10 éves kislány, 24 éves fiatalember, negyvenen keresztanya, közel 70 éves hölgy.
És ebből egy olyan nap kerekedett, ahol sok volt a nevetés, ahol mindenki ugyanúgy élvezte a nap minden pillanatát, és a végére ugyanúgy megtanulta a kezelést.
Szerintem összejárnánk, ha nem az ország különböző szögleteiből jöttünk volna. Még talán így is lehet!
Köszönöm azt, hogy minden pillanatban elfogadtatok. Köszönöm, hogy nem kellett megfelelnem, kontrollálnom magam, ami nélkül eddig nem éreztem komfortosnak a létet. Féltem a nem elfogadástól. Hát most ez nem volt kérdés.
Egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hogy a végén a legfiatalabbunk többször is megkérdezte, jöhet-e máskor is. Én meg jól tudom, megyek még Sulcihoz. Majd kitalálom, mit válasszak legközelebb.
Hálásan köszönöm. Mindent. Az odafigyelést, az ebédet, a csodádat.

Évek teltek el azóta, hogy nálad jártam Alapozón, de az akkor felvett hanganyagot ma is vissza-visszahallgatom. Jó megállapítani a változásokat, és jó találkozni a még működtetett ostobaságokkal.
Egy-egy döntésnél még ma is megkérdezem, vajon most Sulci mit kérdezne? Legtöbbször jön a válasz. Jó tudni, hogy ott vagy a háttérben most is. Tudom, hogy mindig kereshetlek. Tudom, hogy visszahívsz, visszaírsz. Tudom, hogy bármit kérdezhetnék, nem nevetnél ki, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.

Elküldöm a Veled töltött Alapozóról a véleményemet-benyomásomat.
Nehéz, mert még mindig -képt hét elteltével is- nagy hatással van rám. Visszafordíthatatlanul tovább löktél az önismereti úton, vagy ahogy az access mondja a tudatosság útján. Nos, ha megtisztelsz vele nyilvánosan a következő véleményt írnám a Veled töltött napokról: “Sulcival a 2. Alapozómat csináltam végig. Eddig óvatosan, de nyitottan haladtam a tudatosság útján, sok-sok eszközt megtanulva és használva, ami nagyon sok lehetőséget nyitott számomra az elmúlt 1,5 évben.
És akkor jött Sulci…. És jött a nyers erő-energia, amely kérelhetetlenül tovább sodort a maga tempójában. Ez alatt a 3,5 nap alatt mérföldes léptekkel haladtunk tovább. Sok sírás, sok aha élmény, megannyi megvilágosodás és rádöbbenés ért utol az eddigi működéseim megfejtése kapcsán. Sulci ereje és elfogadása pedig nem engedi, hogy megtorpanj, hogy félmunkát végezz.
Köszönöm Sulci! Remélem még sokszor lesz lehetőségem veled menni tovább ezen az úton!

Elismerem hogy megteremtettem magamnak egy jó munkahelyet; hogy sokkal jobb a viszonyom a lányommal; hogy sokkal könnyedebb számomra az elfogadás és befogadás és a megengedés, elengedés is. A zoomklubok sok mindent megvilágosítottak…kitisztítottak.
Hogy lehet ez még ennél is jobb?