ítéletek elengedése

az Alapozó nekünk ezt adta:

• még a koronavírus sem akadályozott meg minket, pedig …
• az Access mantra valóssá válik, nem csak üres gajdolás már
• sokkal nagyobb az lett az éberségem, el is ismerem
• bátorságot adott
• bátrabban vagyok az, aki vagyok valójában
• észreveszem, ahogy elvárásaimat elengedem
• lazább vagyok sokkal, amit már otthon észre is vettek, megemlítettek
• lényegesen kevesebb az eddig engem meghatározó kontroll
• éber vagyok arra, hogy megengedésben vagyok
• a „minden csak egy érdekes nézőpont”ot most értettem meg igazán
• lelassultam és ez szokatlan és jó
• türelmesebb lettem magammal is, másokkal is
• abbahagytam önmagam ostorozását
• teljesen másképp nézek a halálra, ami nagyon meghatározta közelmúltamat
• bűntudataim sokaságát elengedtem el
• szabadabb lettem, s érdekes módon a körülöttem lévők máris érzékelik ezt
• jobban merek fura és arrogáns lenni és elismerem, hogy az vagyok
• az őrült varázslások óriási szabadságot adtak
• szabályszerető énem felismerte, elengedte a dobozaim sokaságát
• kevesebbet kérek bocsánatot azért aki és amilyen vagyok
• elfogadom és már tudom, hogy lehetek önmagam, ez nem is nehéz!
• egyre jobban megértem a testem üzeneteit
• az új és régi eszközök, testkezelések és Sulci segítségével könnyebben és tudatosabban és ítéletmentesebben kapcsolódok magamhoz és másokhoz
• jobban megnyíltam az eldugott problémáimra is
• mindazt, amiről azt gondoltam eddig magamban, hogy megoldottam már, most szembenéztem vele és megengedtem, hogy felszínre jöjjön – a vesén is túllátó Sulci segítségével
• tudtam már sírva nevetni a halálon is
• Sulci humora és paródiái segítségével könnyedén oldódtam
• bezáródtak a titkon használt, nem bevallott kiskapuk – Sulci mindet megtaláltatta
• megnyílt az aranykapu, csak bújnom kell rajta
• Sulci megengedő és ítéletmentes stílusával bátrabban engedtem meg magamnak végre kevesebb ítélettel, hogy elismerjem, hogy az legyek, aki vagyok
• csak magad hozd, ha választod az alapozót, mert minden más van, mindent kapsz Sulcitól – még finom ebédeket is minden alkalommal, amiből szintén a könnyedség árad
• köszönjük, hogy Sulci te is hitelesen, sebezhetőn bevállalod magad és evvel segítesz nekem is jobban bevállalni magam, ahogy és amilyen vagyok
• a testkezeléseket már ismertem, féltem, megéri-e nekem így is, de elismerem, hogy többet adott, mint amit nem vártam el, de elvártam az elején
• hálásak vagyunk magunknak és Neked, Sulci

Már ma más. Mi lesz még ezután?
Egész életemben én voltam, vagyok a kisebbik testvér. Mindig másodikként éltem meg magam minden helyzetben. Mindig csak a kicsi lehettem az idősebb, a mindent tudó, a jól látó, a jobban csináló mögött.
Köszönöm, Sulci, hogy segítettél abban, hogy máshonnan is láthassam az életem és feladjak avval, hogy mindennek kisebbként, nem elismertként fogjak hozzá.
Ma már máshogy ébredtem. És erre elég volt egy óra? Mi minden lehetett volna könnyebb, ha hamarabb eljutok hozzád? Mi mindent adhatott volna, ha elhittem volna, hogy magamra is költhetek? Mi mindenért szidom most is magam, de legalább észreveszem már? Hogy változhat ez napról napra? Bízom magamban! Köszönöm a facilitálásod, a segítséged.
Új élet kezdődik. Nagy szavak, de így érzem ma valóban.

“Ági kezelései, oldásai azért (is) meghökkentően hatékonyak, mert nem kizárólag az évtizedek alatt tanult és gyakorolt technikákat alkalmazza, hanem mert különleges intuitív képessége van. Odamész a problémáddal, amit fejben már számtalanszor ízekre szedtél, kiveséztél, elemeztél, csak éppen a megoldást nem találtad meg rá – ő pedig megmutatja, hogy a bámulatos logikádnak éppen csak a valósághoz nincs semmi köze.

Mentem már hozzá lázas betegen, kétségbeesetten, dühöngve – ilyenkor kezdésnek körbemosolyog, aztán leszereli a hisztit, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozhassunk. Egy órával később kisimultan megyek haza.
Ja, és hazafelé menet rendszerint felhív valaki, akinek már nagyon vártam a hívását…”“Köszi Sulci azt a rámfigyelést, azt a rámérzést, ami mindig olyan jó érzés, ami mindig kisimít.”

AzAlapozó nekünk ezt adta 2020. április

• még a koronavírus sem akadályozott meg minket, pedig …
• az Access mantra valóssá válik, nem csak üres gajdolás már
• sokkal nagyobb az lett az éberségem, el is ismerem
• bátorságot adott
• bátrabban vagyok az, aki vagyok valójában
• észreveszem, ahogy elvárásaimat elengedem
• lazább vagyok sokkal, amit már otthon észre is vettek, megemlítettek
• lényegesen kevesebb az eddig engem meghatározó kontroll
• éber vagyok arra, hogy megengedésben vagyok
• a „minden csak egy érdekes nézőpont”ot most értettem meg igazán
• lelassultam és ez szokatlan és jó
• türelmesebb lettem magammal is, másokkal is
• abbahagytam önmagam ostorozását
• teljesen másképp nézek a halálra, ami nagyon meghatározta közelmúltamat
• bűntudataim sokaságát elengedtem el
• szabadabb lettem, s érdekes módon a körülöttem lévők máris érzékelik ezt
• jobban merek fura és arrogáns lenni és elismerem, hogy az vagyok
• az őrült varázslások óriási szabadságot adtak
• szabályszerető énem felismerte, elengedte a dobozaim sokaságát
• kevesebbet kérek bocsánatot azért, aki és amilyen vagyok
• elfogadom és már tudom, hogy lehetek önmagam, ez nem is nehéz!
• egyre jobban megértem a testem üzeneteit
• az új és régi eszközök, testkezelések és Sulci segítségével könnyebben és tudatosabban és ítéletmentesebben kapcsolódok magamhoz és másokhoz
• jobban megnyíltam az eldugott problémáimra is
• mindazt, amiről azt gondoltam eddig magamban, hogy megoldottam már, most szembenéztem vele és megengedtem, hogy felszínre jöjjön – a vesén is túllátó Sulci segítségével
• tudtam már sírva nevetni a halálon is
• Sulci humora és paródiái segítségével könnyedén oldódtam
• bezáródtak a titkon használt, nem bevallott kiskapuk – Sulci mindet megtaláltatta
• megnyílt az aranykapu, csak bújnom kell rajta
• Sulci megengedő és ítéletmentes stílusával bátrabban engedtem meg magamnak végre kevesebb ítélettel, hogy elismerjem, hogy az legyek, aki vagyok
• csak magad hozd, ha választod az alapozót, mert minden más van, mindent kapsz Sulcitól – még finom ebédeket is minden alkalommal, amiből szintén a könnyedség árad
• köszönjük, hogy Sulci te is hitelesen, sebezhetőn bevállalod magad és evvel segítesz nekem is jobban bevállalni magam, ahogy és amilyen vagyok
• a testkezeléseket már ismertem, féltem, megéri-e nekem így is, de elismerem, hogy többet adott, mint amit nem vártam el, de elvártam az elején
• hálásak vagyunk magunknak és Neked, Sulci

Az Alapozó képzésre nagyon stresszesen érkeztem, mivel egy új munkahelyen kezdtem és ott úgy éreztem, hogy teljesen idegileg kikészítenek.

Az első nap legnagyobb ajándéka, hogy el tudtam minden rossz érzést és a stresszt engedni a hellyel és az új kollégákkal kapcsolatosan. Felismertem, hogy én hol gabalyodtam bele ebbe a helyzetbe és hogy hogyan lehet másképp tenni és ránézni erre az egészre. Valamint megerősítést kaptam abban, hogy nekem az Accessben helyem van facilitátorként és elkezdtem újra elköteleződni ennek az egész módszernek. Újra a könnyebbé tevő eszközöket használva másnapra elkezdtem könnyebbé válni és megengedőbbé.

A saját érzékenységem, ami miatt annyit bántottam magam elkezdtem elfogadni és ráláttam arra, hogy valóban mennyi minden, amit nem engedtem el, nem is az enyém volt, már nem bántottam magam.

A negyedik nap végére feladtam azt, hogy kifogásokat keressek arra, hogy valami miért nem működik és most újra elkezdek kérdezni, ahelyett, hogy belemennék ítéletekbe és fixnézőpontokba. Rájöttem, hogy mennyi helyen nem a saját életemet éltem, hanem másokét, ez is a helyére került. Végre önmagam vagyok és a saját életemet élem. Örömmel vágok neki az új játékos életemnek.

A hazaérkeztem érzés, béke és nyugalom lett úrrá rajtam azon túl, hogy tudom, többé semmi sem lehetetlen. Elkezdtem elismerni önmagam és a ragyogásom. Megengedem a ragyogásom. Ma amikor bementem dolgozni megkérdezte a kolléganőm, hogy mi történt velem, mert annyira más vagyok, annyira kedves és más a hangom is. Már nem akarok felmondani, miközben még a héten elején gondolkodtam. Éber vagyok arra, hogy meddig járul még hozzá a hely az én életemhez és engedem.

Szia Sulci!
Azt hiszem van már egy “kisebb” tapasztalatom itt péntek óta  Szóval nagyon köszönöm hogy kérdeztél pénteken, mert nagyon bele voltam ragadva egy sztoriba itt, és azt tudni kell hogy ez olyasmi, amiről soha nem gondoltam volna, hogy én ilyesmit tudok máshogy kezelni, mint hogy kiborulok és szétesek és depresszióba kerülök hetekre. Na most a péntek reggeli SAP első 3 percében már úgy bőgtem, hogy nagyon, és aztán hirtelen akkora könnyedségem lett.
Addig semmilyen cselekvésbe nem mentem, csak és kizárólag a szenvedésben meg a nyomorúságban fetrengtem és a stresszben. A testem teljesen kész volt. A kezelés után egyszer csak eszembe jutott: hoppá, van egy csoport, ahol kontrollon kívüli tisztítást futtatnak, beléptem, de nem foglalkoztam vele. Most van itt az idő. Végighallgattam az első napot a 8. napon, már azóta megy a program… és nem tettem magam rosszá. Utána írtam egy barátnőmnek, akiről tudtam, hogy hozzájárulás lehet most nekem. Pár óra leforgás alatt eljutottam oda, hogy kikerültem abból a térből, hogy a sztoriba ragadva szenvedjek és azt nézzem más mit akar, és bekerültem oda, hogy ÉN mit akarok.
A könnyű nehéz érzékelés a testemmel még soha nem volt ilyen tiszta. Pontosan láttam, mi a legkönnyebb, mi a kevésbé, mi a nehéz. És választottam.
És azóta csodák történnek. Folyamatosan jönnek az éberségek arra, hogy mivel teremtettem a helyzetemet, milyen választások vezettek ide. Vera csoportjában is benne vagyok, és ott meg a megengedés és az érdekes nézőpont a téma. És rájöttem: már nem kellett érdekes nézőpontoznom aznap semmit, mert megengedésbe kerültem, és én voltam az érdekes nézőpont. Mindent is meg tudtam engedni magamnak is és a környezetemnek is. És csak ámultam. A stressz és a nehéz testi tüneteim elmúltak.
És megláttam végre: TÉNYLEG választhatok mást. Trauma dráma sztori helyett választhatom azt is, ami működik nekem, mások nézőpontja és ítélete nélkül, és választhatom azt, ami tényleg könnyű.
Szerintem ez volt az első alkalom, amikor tudatosan követtem az energiát, és bár arra nem voltam kész, hogy azt válasszam, ami a legkönnyebb, olyat választottam, amiben nehéz is van és könnyű is, és teljesen megengedésben voltam vele. Magammal. És hajlandó voltam jelen lenni tudatosan ezzel. Azt láttam meg ebből az egész drámából, amit teremtettem, hogy robotpilótából akartam még mindig működtetni az életemet és nem voltam jelen benne. Amikor jött egy nagy nyitás, egy tanfolyam, csak hagytam magam sodorni az energiákkal, mentem a facilitátor után, de közben abbahagytam, hogy kérdéseket tegyek fel magamnak és válasszak és megnézzem, hogy ez még most is igaz nekem?
Nagyon hálás vagyok Neked Sulci, hogy megmutattad magad, mert én már eddig is tudtam rólad, de valahogy nem tudtalak érzékelni igazán. Most viszont teljesen elvarázsoltál, mikor hajlandó voltál megnyílni Dain előtt a gyerekek kapcsán, és ezáltal megosztottad ezt a csodát a világgal is.
És hálás vagyok magamnak is, hogy megengedtem végre ezt a hozzájárulást az életemhez, ami te vagy a lényeddel és az energiáddal  soha ne hagyd abba, amit csinálsz, mert egy csoda! nagyon köszönöm, hogy vagy!

Látszólag mindenem megvolt: jól fizető munkám. Büszke lehetett rám a családom. Sikeres napjaim. Csak, ha egy nap nem volt siker, akkor már kudarcként éltem meg.
Jó társasághoz tartoztam. Látszólag jól éreztem magam. Sportoltam, hogy a testem is egészséges legyen. Nem akármilyen emberekkel teniszeztem. Ha akartam, voltak körülöttem nők is. Megengedhettem magamnak.
Nem azért mentem múzeumba, mert érdekelt, csak azért, hogy tudjak majd értekezni a látottakról.
Közben nem tartoztam igazán senkihez.
Főleg magammal nem voltam jóban akkor sem, ha kilóim száma, ruháim márkái, nyaralásom helyszínei mind jól hangzottak. Mosolyogtam sokat. Látszólag.
KÖSZÖNÖM a KI-, a FEL-, a MEGszbadításomat az elvárásoktól, az ítéletektől (amikre látszólag nem adtam). Köszönöm, hogy megtaláltuk azt a pillanatot, amikor gyerekként megfogadtam, hogy csak így, mindenkinek megfelelve, (látszólag)tökéletes életet élve élhetek, különben kudarc az élet.
Az ÉNKÉPVÁLTÓ óta nem értem, mi történt. Megtalálnak régi barátok, felhívnak eltűnt ismerősök, és már más stílusú ruhákban is jól érzem magam. Kihagytam pár tenisz edzést, de többször voltam már csak úgy lenézni egy hegy tetejéről és csinálni ott egyedül a semmit. Nagyon furcsa. Kíváncsian várom a változásokat. Nyitott vagyok.
Néha megdöbbenek magamtól. Még szokom a változásokat. Jót mosolygok magamban a körülöttem lévők értetlen csodálkozásán.

Szia Sulci,
Wowww….
Nagyon sok éberséget kaptam az elmúlt napokban.
Hálás vagyok a sok kedves szavaidért, a tisztîtásokért az energia gyakorlatokért és mindenért amivel hozzájárulás vagy amit az elmúlt hetekben, hónapokban, években kaptam tőled – főleg a zoomklubokon, az SAP esteken.
Elismerem a testemet hogy mindig velem van annak ellenére hogy a múltban nem bántam vele jól mégis hajlandó, segîti az önismereti utam és segît beleállni.
Hálás vagyok hogy mindig jelez és egyre többször megkérdezem hogy mit szeretne és engedem hogy vezessen, (pl. Most már îgy főzök, hogy a testem választja ki a hozzávalókat a fűszereket és orgazmikus élmény enni az elkészült ételt.)
Engedem hogy azt válasszon ami neki hozzájárulás és egyre magabiztosabbnak érzem magam.
Mindennap megkérdezem hogy mennyit és mit kér enni inni, mi az ami segîti a gyógyulást a könnyen járást?
És most nagyon hálás vagyok  azért is hogy most megyünk át dolgokon ami kényelmetlen és azt érzem hogy jobban odafigyelek rá.
Kérem hogy szóljon és kérem hogy meghalljam ha valami nem jó neki.
Elkezdtem újra szobabiciklizni, tornázni és kérem hogy jelezze mennyi elég neki.
Mi az ami rugalmassá teszi?
Mi az amit megtehetek még ma érte?
Elismerem a lényemet hogy olyan emberekkel gondolatokkal energiákkal helyekkel és helyzetekkel köt össze amik táplálnak és segîtségemre vannak a mindennapokban és az utamon.
Elismerem önmagamat hogy hajlandó vagyok ‘utazni’ változni és hogy picit remegő térdekkel egy csomó kishitű félelem ellenére elidultunk a 8. éve az útra, amire mindig is vágytam amire most már büszke vagyok, hogy használom a képességeimet és már másoknak is beszélek róluk és már hajlandó vagyok meg is mutatni. Most már fel merem vállalni, gyógyîtó segîtő ÖngyÓgyîtÓ mentor vagyok sok-sok tapasztalattal a  testemmel az életemmel és mindenemmel ami ezen a valóságon és azon túl van.
Elkezdtem elengedni az îtéleteket önmagamról a testemről és ha mégis  fülöncsîpem magam akkor szeretettel töltöm fel.
Hálás vagyok mindennek és mindenkinek mindenért!
Persze nekem is vannak rossz napjaim akkor arra figyelek hogy ne îtéljem meg magam és kérem a fény lényeket és megkérdezem a testem hogy kér e valamilyen kezelést?
Hogyan lehetek ilyen szerencsés?
Hogyan lehetne ez még ennél is jobb és könnyedebb?
Mi az amivel mégnagyobb hozzájárulás lehetek önmagamnak a testemnek a földnek és a világnak könnyedén?
Nagyon köszönöm az energia gyakorlatot, amit a legutóbbi alkalommal ajándékoztál, mindennap többször futtatom és este azzal alszom el. Érzékelhetően új teret nyitott a testemben a teremben a gondolataimban.
Egyfajta energetikai önreflexió – visszajelzés hogy éppen milyen érzelmi és energia szintén vagyok és hogy mit teszek a központi energiahálóba, ami rendkîvűl potens gyakorlat számomra hogy mi az amin finomîthatok, mik azok a molekulák gondolatok érzések érzelmek amit megfordîthatok…
Nagyon szépen köszönöm Sulci!
Puszi