kendőzetlen őszinteség

testSzia Sulci,jó reggelt!
A mai reggelem kicsit mókásan indult. Így lemaradtam a közös reggeli SAP-ról. Későbben ébredtem fel a mai nap így nem találtam álmos szemekkel a zoom belépési linket. Azt gondoltam, hogy véletlenül kitöröltem az emailt, amivel átküldted. Gondoltam sebaj megkérlek majd téged, hogy újra küld már át. Kicsit  ” nagyon ” bosszantott az egész
Azt gondoltam semmi baj, annyi minden aggódás van most az életemben, és ez így teljesen rendben van. -édesanyám kórházban van idős és leromlott az állapota, gyenge, de nem coviddal kapcsolatos a betegsége. Aggódok érte.
És még van néhány dolog… De próbálok könnyedséget becsempészni a mindennapjaimba.

SAP-ok után különösen jó azt érzékelnem, hogy teljes könnyedség van jelen a  a testemben. Mintha egy csomó nehezék, amit magammal cipeltem eddig, lehullana rólam és még valami szoros kötelékek is amiket magamra tekertem, vagy tekerődtek, most elkezdtek lazulni és oldódni…
Köszönöm a reggel SAP-okat neked,nektek…
Közben úgy gondoltam semmi baj, nem találom a linket, de csinálom veletek így is. És működött.Lehet, hogy jobb lett volna direktben,de nem csináltam belőle nagy gondot.

Ezután újra megnéztem a leveleimet és képzeld, most már teljesen felébredve, igazi “tisztánlátással” egyszer csak felbukkan a zoom linkes leveled. Tehát nem töröltem ki, csak nem voltam éber…  annyi mindent felhozott ez most bennem…pp.

Így jót nevettem ezen a reggelemen.
Köszönöm és szép hétvégét!

ÉNképVÁLTÓ
Amíg az ember saját tapasztalatain keresztül szemléli a világot, saját érzelmeit éli meg egy családon belül, tele van hiánnyal, sértődéssel, szomorúsággal, elkeseredéssel, kudarccal, elvárással…. Amikor rálát a családja többi tagjának tapasztalatára, érzelmeire, cselekedeteire, saját helyét, tapasztalatát, érzelmeit a megértés, a felismerés, az öröm érzése veszi át.
Milyen szerencsés ember vagyok Én!
És közben 20 évet fiatalodtam, újra tudok szívből nevetni, mosolyogni… és valahogy sokkal szebb lett a Világ. Hálás vagyok azért, mert Sulci felnyitotta a szemem. Ezzel a felismeréssel távoztam a második ÉNKÉPVÁLTÓ napon a meghitt őszinte beszélgetésekről. És előttem áll még egy nap, ahol az új ÉNem kinyílik, felszabadultan beszél a jelenről és a jövőről. Mert a múlt átírásával egy új ember lett belőlem.
Köszönöm a lehetőséget, hogy ezt megtapasztalhattam.

Énképváltó – énképváltó – énképváltó…..
Még folytathatnám. Mindig más hangsúllyal, intonációval, mert az talán többet árulna el abból, amit megéltem, mint bármi, amit le tudok írni. Mert kevés rá a szó. Neeeeem. Nem imádtam minden pillanatát. Bőgtem, röhögtem, röhögve bőgtem és tomboltam volna ezerrel és szelíden megültem…
Nem gondoltam előtte, hogy 5 óra így lecsendesít.  És meglepődtem a másnap reggeli intenzív kezdésen. ami belesimult a nap végére a végtelenbe.
Valahogy közben megváltozott kinn a világ. Mások szóltak máshogy hozzám, mások ültek mellém. Valahogy olyanok, akikről épp előtte mondtam el, hogy nincsenek az életemben. Lehetséges, hogy voltak, csak nem volt rájuk szemem?
Sok helyütt jártam már. Sok mindent kipróbáltam. És most ez a kendőzetlen őszinteség mást terem.
Összefésül. Megerősít. S minden eddigi segítő is megkapja a helyét. Mindenki tanítása most megtartó segítség abban, hogy magam lépjek tovább. Nem akarok elbújni magam elől. Még a tükör sem ellenség, pedig igen rég néztem bele.
Furcsa. De jó.
Két nap volt. Izgalmas. Fordulatokkal teli.
Folytatom. Ki mindenki is lehetek ezek után? Ki mindenki lehetek a traumáim, a fogadalmaim nélkül?
Most az az érzésem, hogy a Földön és a csillagok között is megvan a helyem.