Meg szeretném megosztani néhány élményemet az SAP-reggelekkel kapcsolatban.
Még januárban történt, hogy egy szépséges kis csodával ajándékozott meg az élet, jobban mondva egy csapattal 🙂 Kb. egy évvel ezelőtt elém került egy eszméletlenül cuki kép egy őszapó madárkáról, és teljesen elvarázsolt. Annyira édes volt, hogy arra nincsenek szavak. Cukiság ide vagy oda, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy élőben is össze fogok vele futni, ugyanis ez történt az egyik januári reggelen, mikor az SAP után sétálni indultam. Évek óta járom a környéken a természetet, és soha nem láttam még erre őket, így mikor láttam azt a cuki képet még csak eszembe sem jutott, hogy ez megtörténhet. Sétáltam ezen a reggelen, és még lakott területen jártam, amikor az egyik ház melletti sűrű bokros területen egy csapat zsizsegő madárkára lettem figyelemes. Nagy volt a hajcihő az ágak között. Először azt hittem verebek, majd ahogy közelebb értem láttam, hogy nem nem…ezek bizony azok a kis cukigombóc őszapók. Annyira szürreális volt. Mert úgy tűnt nem is félnek tőlem, kb. 1,5 méterre hagyták, hogy megközelítsem őket, és láthatóan nem zavarta őket, hogy ott vagyok, még felém is jöttek néha kivácsiskodva. Teljesen oda meg vissza voltam 🙂 Azután egy a járdán szembejövő ember vetett véget a nagy örömködésemnek, és továbbálltak. Nagyon hálás vagyok hogy testközelből láthattam őket, számomra nagyon különleges energiájuk van, és eszméletlenül hunctnak játékosnak is tűntek. 🙂
Múlt héten kisebb szünet után csatlakoztam be újra reggel hozzátok, és nagyon nagy kő esett le a szívemről, mikor arrol beszéltél az egyik reggel, hogy sok ember rosszul alszik, és vajon mennyire tudható ez be a ‘törökországi eseményeknek’ és a földre való éberségnek…egyből jött, hogy basszus már megint nem esett le időben a tantusz. Néha annyira ki tudok esni az egységközösségből, hogy elfelejtem mennyire erősen érzékelem a földet….és akkor csak lesek, hogy már megint mi ez a nagy felbojdulás a világomban. Ezt a reggel megelőző hetekben annyi fura dolgot/energiát tapasztaltam, hogy végre leesett, 1-2 hét után, hogy ugyan tegyem már fel a kérdést, hogy nem-e nem mind az enyém. Először csak a kihez tartozik ment, utána még mindig fura volt, és jött a mihez tartozik kérdés is. Ekkor ez még nem hozott nagy áttörést, könnyebbséget, de azután a reggel után mikor beszéltél erről nagyon beütött a bumm, hogy óóóóó hát persze…És ez egy csomó más éberséget is hozott magával. Amikor ránéztem ismét erre, hogy mennyire vagyok éber a földre, és tudok e hozzájárulás lenni, illetve tőle befogadni szinte azonnal az egységközösség terében találtam magam, ahol pontosan ‘tudom’ azt is hogy ki vagyok. Mert ha elismerem ezt a kapcsolódást, éberséget (és ez ugyanígy szokott lenni az entitásokkal is) olyan módon tükrözik vissza a lényem, amire ember eddig nem volt képes. És nagyon hajlamos vagyok kiszállni ebből a ‘magamból’ /térből, így végtelenül hálás vagyok neked is hogy behoztad ezt a témát, és a földnek is hogy emlékeztetett erre. Annyira markáns tud lenni az eltérés sokszor aközött akinek hiszem magam, amiből a hétköznapokban élek, és aközött amikor ’emlékeztetve’ vagyok rá, hogy ki vagyok valójában, hogy most is csak ámultam. Úgyhogy ez az emlékeztető most ismét egy fejbekólintás volt, hogy ismerjem el magam, és egyre gyakrabban válasszam az ebből való működést. Tényleg szinte hihetetlen, hogy akkor tudom, hogy én teljesen én vagyok, teljesen önazonos, míg a hétköznapi életemben ez sokszor nincs meg. Úgyhogy hála, hála, hála.
Jaaaaa és még egy. Ha SAP-ozok veletek reggel, és mindig órára kelek. És képzeld az elmúlt hetekben 2-3 alkalommal is megtörtént, hogy magamtól ébredtem az óra előtt, pedig ez nagyon nem az én ébredési sávom. És volt hogy nagyon keveset is aludtam előtte. Szinte minden említett alkalommal pár perccel a csörgés előtt. És képzeld volt egy olyan reggel mikor még az ébresztőt is elfelejtettem beállítani (ami a kontrollra való nagyfokú hajlamom miatt szinte soha nem esik meg velem ) és pár perccel a kelési időpont előtt felébredtem. Először ért a sokk, hogy nem állítottam órát, utána a mégnagyobb döbbenet, hogy magamtól felébredtem, mert tudtam hogy szeretnék kelni. És itt is valami olyan hihetetlen hála, és bizalom öntött el, ami szavakkal leírhatatlan. De nagyon tetszik!!! És ebből kérek még még még sokat
És kíváncsian várom a márciust, hogy milyen csodákat teremthetünk együtt
Puszi
