könnyű

SAP az óvodában

Nagyjából fél éve hozom be a reggeli SAP– alkalmakat az óvodába.
Én magam szeptembertől kezdve veszek részt az alkalmakon, és októbertől amikor elkezdtem újra dolgozni munka közben is bekapcsolódtam. Az energiák mindent hoztak magukkal.
Az elején némán csatlakoztam a csoporthoz, de az energiák varázsát már ekkor is éreztem. Egy integráló óvodában dolgozom, ahol a csoportomba autista és adhd-s gyerekek is járnak.
Egyszer úgy döntöttem megnézem, milyen, ha nem némítom le a telefonom, és úgy köszöntöttem az aznap érkező gyerekeket, hogy madár csicsergős jó reggelt, majd csak figyeltem mi történik. Az elején a madárcsicsergés csak a háttérben zajlott, igazából a játék mellé adott nekik egy alaphangulatot, de nyugodtan játszottak mellette. Azonban észre vehetőek voltak az energia hatásai. A SAP-os napokon a gyerekek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, mint az átlagos napokon, mind emellett sokkal könnyedebben volt irányítható a csoport, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek is magukhoz képest is rugalmasabbak voltak.

Egy reggelen egy autista gyermekem a csoportba érkezés után , madárcsicsergés közben, egyszer csak elfeküdt nyugodtan a kuckó sarokban és hallgatta a hangokat, miközben ő reggel általában nagyon zizegve érkezik a csoportba és mindig nagyon sok idő őt lenyugtatni.
Ekkor találtam ki, hogy a SAP reggeleket csoportszokássá alakítom.
Ahogy teltek a napok úgy alakultak a „ madaras” reggelek, ők valahogy így tudják talán megfogalmazni amit érzékelnek belőle. Az autista kisfiúm már minden ilyen napon elfekvéssel kezdte a reggelt és egyre több gyermek csatlakozott hozzá. Mindemellett a többiek minden rászólás nélkül megtanultak ebben a negyedórában csendesen tevékenykedni, játszani.

Amikor Sulci beteg lett decemberben akkor fejezték, ki a gyerekek, hogy mennyire is érzékelik ők az energiákat. Az egyikőjük az mondta az egyik reggel, hogy:” Most halkabbak voltak a madarak”, majd amikor meggyógyultál egy kislányom mondta azt, hogy:” Most újra hangosak voltak a madarak”.

Mindamellett, hogy mennyi könnyebbséget, lazaságot, teremtenek a gyerekeknek a reggelek, az is tény, hogy eddig egyedül a mi csoportunkban nem estek át az óvónők a Covidon.
Január óta nagyon magas számú megbetegedés volt az óvodában a kollegák között,  így néha más csoportból is  érkeztek be az ilyen reggelekre gyerekek. Ami nagyon érdekes megélés volt, hogy bár a szemükön látszódott a meglepettség, mégsem kellett nekik semmit sem magyarázni. Amikor madárcsicsergésre és csendes „átszellemült” csoportba léptek be olyan gyerekek, akik, eddig nem tapasztalták ezeket a reggeleket, azok is teljes csendességgel, figyelemmel fordultak a történésekhez. Volt olyan, aki csendesen játszott, volt olyan befeküdt a kuckó sarokban hallgatózó gyermekek mellé. Egy kislány nagyon tart minden más csoporttól és általában kint az öltözőben várakozott arra, amíg valaki az ügyeletes csoportból átviszi a saját csoportjába. Bár a csoportunkba nem lépett be, de az ajtóban várakozott és fülelt.
Összességében természetesen minden mellett, mindig megvannak a napok nehézségei, amiket az óvodai élet, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek együtt nevelése tartogathat magában.

Azonban az energiával könnyebbek az akadályok, zökkenőmentesebbek, a gyermekek rugalmasabbak elfogadóbbak. Az egyéni megsegítést igénylő gyerekek ezeken a napokon kevésbé zsizsegnek, könyebben nyugtathatóak, és jobban veszik a napi akadályokat.

Köszönjük

Köszönöm, Sulci a tegnapi párkapcsolati tolmácsolást.
Sokkal tisztábban látok. Bármennyire szr is, elismerem, hogy itt a vége.
De legalább kommunikálva, helyrerakva a sok elfojtottat.
Nem erre számítottam, mégis most örülök, mert ez legalább egy biztos helyzet.
Vége a nyomozásoknak, a füllentéseknek. És vége a házasságunknak.
De most jó így. Sokkal könnyebb.

Kedves Sulci,

Amikor leültem hozzád Énképváltóra, még nem hittem volna, hogy annyi megoldandó megbeszélni, oldani való anyaggal vagyok tele, mint amennyit 5 óra leforgása alatt kihoztál belőlem.
Valahonnan a mélyből, a segítő megérzéseid által sikerült felszínre hívni a sejtjeimbe rögzült eseményeket, képeket, amikre szinte nem is emlékeztem.
Amikor felálltam tőled, könnyű voltam, már nem is voltak fontosnak azok a problémák, amik addig azt hittem, leküzdendő akadályok. A blokkok, amik addig a tudatalattimban gátakként működtek eltűntek, feloldódtak.
Erőt kaptam a változáshoz, a változtatáshoz.
Egy dolgot biztosan megtapasztaltam, amit korábban fontosnak tartottam probléma szinten, mára már nem az. Sikerült felülemelkednem!
Köszönöm.

Szia Sulci!
Azt hiszem van már egy “kisebb” tapasztalatom itt péntek óta  Szóval nagyon köszönöm hogy kérdeztél pénteken, mert nagyon bele voltam ragadva egy sztoriba itt, és azt tudni kell hogy ez olyasmi, amiről soha nem gondoltam volna, hogy én ilyesmit tudok máshogy kezelni, mint hogy kiborulok és szétesek és depresszióba kerülök hetekre. Na most a péntek reggeli SAP első 3 percében már úgy bőgtem, hogy nagyon, és aztán hirtelen akkora könnyedségem lett.
Addig semmilyen cselekvésbe nem mentem, csak és kizárólag a szenvedésben meg a nyomorúságban fetrengtem és a stresszben. A testem teljesen kész volt. A kezelés után egyszer csak eszembe jutott: hoppá, van egy csoport, ahol kontrollon kívüli tisztítást futtatnak, beléptem, de nem foglalkoztam vele. Most van itt az idő. Végighallgattam az első napot a 8. napon, már azóta megy a program… és nem tettem magam rosszá. Utána írtam egy barátnőmnek, akiről tudtam, hogy hozzájárulás lehet most nekem. Pár óra leforgás alatt eljutottam oda, hogy kikerültem abból a térből, hogy a sztoriba ragadva szenvedjek és azt nézzem más mit akar, és bekerültem oda, hogy ÉN mit akarok.
A könnyű nehéz érzékelés a testemmel még soha nem volt ilyen tiszta. Pontosan láttam, mi a legkönnyebb, mi a kevésbé, mi a nehéz. És választottam.
És azóta csodák történnek. Folyamatosan jönnek az éberségek arra, hogy mivel teremtettem a helyzetemet, milyen választások vezettek ide. Vera csoportjában is benne vagyok, és ott meg a megengedés és az érdekes nézőpont a téma. És rájöttem: már nem kellett érdekes nézőpontoznom aznap semmit, mert megengedésbe kerültem, és én voltam az érdekes nézőpont. Mindent is meg tudtam engedni magamnak is és a környezetemnek is. És csak ámultam. A stressz és a nehéz testi tüneteim elmúltak.
És megláttam végre: TÉNYLEG választhatok mást. Trauma dráma sztori helyett választhatom azt is, ami működik nekem, mások nézőpontja és ítélete nélkül, és választhatom azt, ami tényleg könnyű.
Szerintem ez volt az első alkalom, amikor tudatosan követtem az energiát, és bár arra nem voltam kész, hogy azt válasszam, ami a legkönnyebb, olyat választottam, amiben nehéz is van és könnyű is, és teljesen megengedésben voltam vele. Magammal. És hajlandó voltam jelen lenni tudatosan ezzel. Azt láttam meg ebből az egész drámából, amit teremtettem, hogy robotpilótából akartam még mindig működtetni az életemet és nem voltam jelen benne. Amikor jött egy nagy nyitás, egy tanfolyam, csak hagytam magam sodorni az energiákkal, mentem a facilitátor után, de közben abbahagytam, hogy kérdéseket tegyek fel magamnak és válasszak és megnézzem, hogy ez még most is igaz nekem?
Nagyon hálás vagyok Neked Sulci, hogy megmutattad magad, mert én már eddig is tudtam rólad, de valahogy nem tudtalak érzékelni igazán. Most viszont teljesen elvarázsoltál, mikor hajlandó voltál megnyílni Dain előtt a gyerekek kapcsán, és ezáltal megosztottad ezt a csodát a világgal is.
És hálás vagyok magamnak is, hogy megengedtem végre ezt a hozzájárulást az életemhez, ami te vagy a lényeddel és az energiáddal  soha ne hagyd abba, amit csinálsz, mert egy csoda! nagyon köszönöm, hogy vagy!

Sulcinál először egy éve voltam Kapcsolatok másképp kurzuson. Már előtte pár hónappal ellezdőttek a változások, pedig még nem is tudtam (tudatosan), hogy menni fogok hozzá.

Hatalmas változást indított az életemben, a nihili világom egyszer csak kinyílt. Elkezdtem saját vállalkozáson gondolkodni, sok új emberrel és lehetőséggel találkoztam, amire valójában régóta vágytam.
Azóta folyamatos részt vettem a foglalkozásain, klubokon, SAP reggeleken.
Nagyon sokat segítettek nekem.

Majd pár hete ismét elmentem hozzá Énképváltó tanfolyamra.

Természetesen most is hónapokkal előtte elkezdődtek a változások. Már élem a vállalkozói létet, ami nagy örömmel tölt el. Sokmindent leraktam ez az egy év alatt, ami eddig semmilyen módszerrel nem sikerült.

Anyukámmal a kapcsolatom mindig hideg volt. Nem voltunk rosszban, de hiányzott valami. Most alig várom, hogy beszélhessünk, ölelhessem.

Sokkal könnyedebb, szabadabb vagyok.

Örülök, hogy rátaláltam Sulcira. Igazán kedves, lelkiismeretes, mindent megtesz, hogy elindítson a változás útján. Mindig számíthatok rá.

A fájdalomtisztító workshop hanganyagát épp most hallgatom vissza. Megdöbbent, hogy a harmadik percben már milyen erős tisztítással kezdtünk.
És ez így folytatódott. A két óra biztosította a hosszú éjszakámat, hisz csak hazaértem, ettem (faltam magamhoz képest) és eltettem magam pihenni.
Más most. Könnyedebb sokkal.
Mi minden íródott át?!!
Vajon másoknak mi lehet az ajándéka egy ilyen közös munkának, ha választanák?

Szia Sulci,
Mindenekelőtt köszönöm Neked az Alapozót!
Rengeteg újat tanultam, felismerések, megkönnyebbülés…
Repkedtem hazafelé az utolsó napunk után… azaz aznap házitaxi szállított, de míg megérkezett, gyalogoltam, fotózgattam… gyönyörű idő volt.

Az a baj, hogy a mai SOP kezelés után úgy érzem, megint függővé válok tőled.
Olyan az arcom, mintha kozmetikusnál lettem volna, ahonnan koktéltól bódultan indultam haza.
Könnyű, szabad, laza most minden. A színek is megváltoztak  a kezelés ideje alatt, pedig még nem sötétedik…
Köszi. Nagyon jó volt.