laza

az Alapozó nekünk ezt adta:

• még a koronavírus sem akadályozott meg minket, pedig …
• az Access mantra valóssá válik, nem csak üres gajdolás már
• sokkal nagyobb az lett az éberségem, el is ismerem
• bátorságot adott
• bátrabban vagyok az, aki vagyok valójában
• észreveszem, ahogy elvárásaimat elengedem
• lazább vagyok sokkal, amit már otthon észre is vettek, megemlítettek
• lényegesen kevesebb az eddig engem meghatározó kontroll
• éber vagyok arra, hogy megengedésben vagyok
• a „minden csak egy érdekes nézőpont”ot most értettem meg igazán
• lelassultam és ez szokatlan és jó
• türelmesebb lettem magammal is, másokkal is
• abbahagytam önmagam ostorozását
• teljesen másképp nézek a halálra, ami nagyon meghatározta közelmúltamat
• bűntudataim sokaságát elengedtem el
• szabadabb lettem, s érdekes módon a körülöttem lévők máris érzékelik ezt
• jobban merek fura és arrogáns lenni és elismerem, hogy az vagyok
• az őrült varázslások óriási szabadságot adtak
• szabályszerető énem felismerte, elengedte a dobozaim sokaságát
• kevesebbet kérek bocsánatot azért aki és amilyen vagyok
• elfogadom és már tudom, hogy lehetek önmagam, ez nem is nehéz!
• egyre jobban megértem a testem üzeneteit
• az új és régi eszközök, testkezelések és Sulci segítségével könnyebben és tudatosabban és ítéletmentesebben kapcsolódok magamhoz és másokhoz
• jobban megnyíltam az eldugott problémáimra is
• mindazt, amiről azt gondoltam eddig magamban, hogy megoldottam már, most szembenéztem vele és megengedtem, hogy felszínre jöjjön – a vesén is túllátó Sulci segítségével
• tudtam már sírva nevetni a halálon is
• Sulci humora és paródiái segítségével könnyedén oldódtam
• bezáródtak a titkon használt, nem bevallott kiskapuk – Sulci mindet megtaláltatta
• megnyílt az aranykapu, csak bújnom kell rajta
• Sulci megengedő és ítéletmentes stílusával bátrabban engedtem meg magamnak végre kevesebb ítélettel, hogy elismerjem, hogy az legyek, aki vagyok
• csak magad hozd, ha választod az alapozót, mert minden más van, mindent kapsz Sulcitól – még finom ebédeket is minden alkalommal, amiből szintén a könnyedség árad
• köszönjük, hogy Sulci te is hitelesen, sebezhetőn bevállalod magad és evvel segítesz nekem is jobban bevállalni magam, ahogy és amilyen vagyok
• a testkezeléseket már ismertem, féltem, megéri-e nekem így is, de elismerem, hogy többet adott, mint amit nem vártam el, de elvártam az elején
• hálásak vagyunk magunknak és Neked, Sulci

SAP az óvodában

Nagyjából fél éve hozom be a reggeli SAP– alkalmakat az óvodába.
Én magam szeptembertől kezdve veszek részt az alkalmakon, és októbertől amikor elkezdtem újra dolgozni munka közben is bekapcsolódtam. Az energiák mindent hoztak magukkal.
Az elején némán csatlakoztam a csoporthoz, de az energiák varázsát már ekkor is éreztem. Egy integráló óvodában dolgozom, ahol a csoportomba autista és adhd-s gyerekek is járnak.
Egyszer úgy döntöttem megnézem, milyen, ha nem némítom le a telefonom, és úgy köszöntöttem az aznap érkező gyerekeket, hogy madár csicsergős jó reggelt, majd csak figyeltem mi történik. Az elején a madárcsicsergés csak a háttérben zajlott, igazából a játék mellé adott nekik egy alaphangulatot, de nyugodtan játszottak mellette. Azonban észre vehetőek voltak az energia hatásai. A SAP-os napokon a gyerekek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, mint az átlagos napokon, mind emellett sokkal könnyedebben volt irányítható a csoport, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek is magukhoz képest is rugalmasabbak voltak.

Egy reggelen egy autista gyermekem a csoportba érkezés után , madárcsicsergés közben, egyszer csak elfeküdt nyugodtan a kuckó sarokban és hallgatta a hangokat, miközben ő reggel általában nagyon zizegve érkezik a csoportba és mindig nagyon sok idő őt lenyugtatni.
Ekkor találtam ki, hogy a SAP reggeleket csoportszokássá alakítom.
Ahogy teltek a napok úgy alakultak a „ madaras” reggelek, ők valahogy így tudják talán megfogalmazni amit érzékelnek belőle. Az autista kisfiúm már minden ilyen napon elfekvéssel kezdte a reggelt és egyre több gyermek csatlakozott hozzá. Mindemellett a többiek minden rászólás nélkül megtanultak ebben a negyedórában csendesen tevékenykedni, játszani.

Amikor Sulci beteg lett decemberben akkor fejezték, ki a gyerekek, hogy mennyire is érzékelik ők az energiákat. Az egyikőjük az mondta az egyik reggel, hogy:” Most halkabbak voltak a madarak”, majd amikor meggyógyultál egy kislányom mondta azt, hogy:” Most újra hangosak voltak a madarak”.

Mindamellett, hogy mennyi könnyebbséget, lazaságot, teremtenek a gyerekeknek a reggelek, az is tény, hogy eddig egyedül a mi csoportunkban nem estek át az óvónők a Covidon.
Január óta nagyon magas számú megbetegedés volt az óvodában a kollegák között,  így néha más csoportból is  érkeztek be az ilyen reggelekre gyerekek. Ami nagyon érdekes megélés volt, hogy bár a szemükön látszódott a meglepettség, mégsem kellett nekik semmit sem magyarázni. Amikor madárcsicsergésre és csendes „átszellemült” csoportba léptek be olyan gyerekek, akik, eddig nem tapasztalták ezeket a reggeleket, azok is teljes csendességgel, figyelemmel fordultak a történésekhez. Volt olyan, aki csendesen játszott, volt olyan befeküdt a kuckó sarokban hallgatózó gyermekek mellé. Egy kislány nagyon tart minden más csoporttól és általában kint az öltözőben várakozott arra, amíg valaki az ügyeletes csoportból átviszi a saját csoportjába. Bár a csoportunkba nem lépett be, de az ajtóban várakozott és fülelt.
Összességében természetesen minden mellett, mindig megvannak a napok nehézségei, amiket az óvodai élet, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek együtt nevelése tartogathat magában.

Azonban az energiával könnyebbek az akadályok, zökkenőmentesebbek, a gyermekek rugalmasabbak elfogadóbbak. Az egyéni megsegítést igénylő gyerekek ezeken a napokon kevésbé zsizsegnek, könyebben nyugtathatóak, és jobban veszik a napi akadályokat.

Köszönjük

Szia Sulci,

amikor 3 hónappal ezelőtt részt vettem a Kapcsolatok másként kurzuson, azt gondoltam, semmi nem változott. A tanfolyam nagyon intenzív volt, gyakorlatilag 2 nap facilitálás, de mégsem jött az eredmény. Azonnal nem. De most, kb 3 hónap múltán mindenben érzékelhető a változás.

Az első változás, amit nem tudtam nem elismerni, hogy 5 év múltán ismét beszéltem a munkahelyem vezetőjével, akivel korábban napi kapcsolatban voltam, de viszonyunk megromlott és érezhető feszkó volt köztünk azóta is. Teljesen könnyedén, örömmel tudtunk beszélni és a régi sérelemnek nincs már nyoma. Nem sokkal ezután a közvetlen főnökömtől kaptam életem legnagyobb szakmai elismerését, wow hogyan lehet még ennél is jobb? Pedig előtte erre egyáltalán nem lehetett számítani.

Régóta kerestem az utam, hogy hosszútávon mivel is foglalkozzam, valahogy az volt a fejemben, hogy “nem akarok egy multi cégnél megrohadni”. Jaj, hát ez nem is az én nézőpontom… rájöttem, hogy a helyemen vagyok, azt csinálom amit szeretek és olyan helyen, ahol megbecsülnek.

Arra is rájöttem, hogy nem akarok jelenleg párt magam mellé, az elvárás, hogy legyen, az a környezetem elvárása volt. Nekem tök jó így. Persze azért szerettem volna intimitást az életembe, amit meg is teremtettem, persze másképp, mint ahogy valaha is gondoltam volna.

A legnagyobb érték, hogy iszonyú sokan – főleg akikkel régen nem találkoztam – elismerik a változást rajtam. Látszik kívül, sugárzik belülről, az hogy rendben vagyok magammal, az, hogy boldog vagyok. A testem (még) nem változott, kissé nagyobb, mint szeretném, de igaza van Sulcinak, nem ezen múlik az, hogy hány férfi néz meg, vagy szeretne a közeledben lenni. Végre ezt is elismerem.

Összességében az életem könnyedebb, lazább és minden sokkal egyszerűbb.

Hála és köszönet, Sulci!
Puszi

Köszönöm szépen a laza molekulákat. Finom ébresztés, óriási lendületet adott a mai SAP reggel is.

Mi mindent adhattunk magunknak, egymásnak ezen a nevetős, sírós, mindenképpen élvezkedős Bars képzős napon?
Még a karácsonyfa fényeinél, a sulcis finom ízek asztalánál délben jó volt együtt kezdőnek, haladónak, gyereknek, felnőttnek, fiúnak, lánynak egyaránt. És mellesleg mindannyian megtanultuk a bárok futtatását is, azok is, akik először találkoztak velük, mi meg kaptunk hozzá magabiztosságot, tudást, hogy akár lazán, kép nélkül is merjünk kezelni. És mindegyikünk kapott közben kulcsot magához: volt, aki kapunyitót, volt, aki belső kincsei, képességei ládikójához használhatót.
Jó volt választani. Nagyon jól éreztük magunkat. Jólesőn elfáradtunk. Mi jöhet most? Basszus, rajtunk múlik.

SAP az óvodában

Nagyjából fél éve hozom be a reggeli SAP– alkalmakat az óvodába.
Én magam szeptembertől kezdve veszek részt az alkalmakon, és októbertől amikor elkezdtem újra dolgozni munka közben is bekapcsolódtam. Az energiák mindent hoztak magukkal.
Az elején némán csatlakoztam a csoporthoz, de az energiák varázsát már ekkor is éreztem. Egy integráló óvodában dolgozom, ahol a csoportomba autista és adhd-s gyerekek is járnak.
Egyszer úgy döntöttem megnézem, milyen, ha nem némítom le a telefonom, és úgy köszöntöttem az aznap érkező gyerekeket, hogy madár csicsergős jó reggelt, majd csak figyeltem mi történik. Az elején a madárcsicsergés csak a háttérben zajlott, igazából a játék mellé adott nekik egy alaphangulatot, de nyugodtan játszottak mellette. Azonban észre vehetőek voltak az energia hatásai. A SAP-os napokon a gyerekek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, mint az átlagos napokon, mind emellett sokkal könnyedebben volt irányítható a csoport, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek is magukhoz képest is rugalmasabbak voltak.
Egy reggelen egy autista gyermekem a csoportba érkezés után , madárcsicsergés közben, egyszer csak elfeküdt nyugodtan a kuckó sarokban és hallgatta a hangokat, miközben ő reggel általában nagyon zizegve érkezik a csoportba és mindig nagyon sok idő őt lenyugtatni.
Ekkor találtam ki, hogy a SAP reggeleket csoportszokássá alakítom.
Ahogy teltek a napok úgy alakultak a „ madaras” reggelek, ők valahogy így tudják talán megfogalmazni amit érzékelnek belőle. Az autista kisfiúm már minden ilyen napon elfekvéssel kezdte a reggelt és egyre több gyermek csatlakozott hozzá. Mindemellett a többiek minden rászólás nélkül megtanultak ebben a negyedórában csendesen tevékenykedni, játszani.
Amikor Sulci beteg lett decemberben akkor fejezték, ki a gyerekek, hogy mennyire is érzékelik ők az energiákat. Az egyikőjük az mondta az egyik reggel, hogy:” Most halkabbak voltak a madarak”, majd amikor meggyógyultál egy kislányom mondta azt, hogy:” Most újra hangosak voltak a madarak”.
Mindamellett, hogy mennyi könnyebbséget, lazaságot, teremtenek a gyerekeknek a reggelek, az is tény, hogy eddig egyedül a mi csoportunkban nem estek át az óvónők a Covidon.
Január óta nagyon magas számú megbetegedés volt az óvodában a kollegák között,  így néha más csoportból is  érkeztek be az ilyen reggelekre gyerekek. Ami nagyon érdekes megélés volt, hogy bár a szemükön látszódott a meglepettség, mégsem kellett nekik semmit sem magyarázni. Amikor madárcsicsergésre és csendes „átszellemült” csoportba léptek be olyan gyerekek, akik, eddig nem tapasztalták ezeket a reggeleket, azok is teljes csendességgel, figyelemmel fordultak a történésekhez. Volt olyan, aki csendesen játszott, volt olyan befeküdt a kuckó sarokban hallgatózó gyermekek mellé. Egy kislány nagyon tart minden más csoporttól és általában kint az öltözőben várakozott arra, amíg valaki az ügyeletes csoportból átviszi a saját csoportjába. Bár a csoportunkba nem lépett be, de az ajtóban várakozott és fülelt.
Összességében természetesen minden mellett, mindig megvannak a napok nehézségei, amiket az óvodai élet, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek együtt nevelése tartogathat magában.

Azonban az energiával könnyebbek az akadályok, zökkenőmentesebbek, a gyermekek rugalmasabbak elfogadóbbak. Az egyéni megsegítést igénylő gyerekek ezeken a napokon kevésbé zsizsegnek, könyebben nyugtathatóak, és jobban veszik a napi akadályokat.

Köszönjük

Drága Sulci!

Találkozásunk után hetek teltek el és nem történt semmi. Gondoltam is, na bakker, egy csomó pénzt áldoztam egy nem működő dologra (nem először az életemben).

Aztán egyik reggel, pontosabban korán hajnalban olyan frissen, nyugalommal testemben-lelkemben, vidáman és energikusan ébredtem, h ki is pattantam az ágyból, tettem-vettem önfeledten, amíg a családom aludt. Nem rettegtem előre, h ki milyen reggelit, teát, kakaót, stb-t kér, ki melyik ruhát akarja/ nem akarja felvenni, kire kell rászólni, h igyekezzen, nehogy elkéssen és így tovább… Totál könnyen és lazán ment a reggeli rutin, szinte táncolva közlekedtem közöttük. A nap további része is totál laza volt, nem feszültem rá semmire. Olyan volt az irodában dolgozni, mintha szinte az első napom lett volna. Vidám kíváncsisággal éltem meg az órákat, feladatokat, könnyedén jött mindenre a megoldás. Még olyanra is, ami nem is az én feladatom, munkám amúgy, csak hangosan beszélgettek róla mások, nekem meg beugrott egy optimális lehetőség rá és vázolva azt nekik, felragyogtak, megkönnyebbültek. De ez csak egy- egy példa volt a közelmúltból. Alapjaiban változott minden az életemben. Újra élvezem az ételeket például. Tervezem, szervezem hozzá a bevásárlást, új recepteket keresek, sütök, főzök ismét, persze a család legnagyobb örömére. Idén nem kínlódtam hetekig, h kit milyen ajándékkal lepjek meg karácsonykor, mert jobbnál jobb ötleteim támadtak, gyakorlatilag szűkítenem kellett inkább a kört, mert eltúlozni sem szerettem volna. De így legalább van a tarsolyomban pár dolog a közelgő szülinapokra. Szóval Sulci, ÉLEK!! Mert ez ÍGY élet! Végre nem túlélem a napokat, hanem megélem, élvezem! Visszatért a humorom, rengeteget nevetünk.  Már olyan dolgokon is simán mosolygok és legyintek egyet, amitől korábban idegbajos lettem és egyszerre futottam rágyújtani. Azért túlzásba nem esek, képes vagyok továbbra is mérgelődni, felhúzni magam, de ezek a szituk már nem rontják el a napomat totál. Nem kínlódok miattuk órákon át. Sokkal gyorsabban megoldom vagy elengedem, ha rajtam kívül álló. Egyszerűen csak közlöm vele: Hess pi…ba!

Nagylányom (14 éves hisztis/ morgós/ elégedetlen kamasz) meg is jegyezte, mitől vagyok ilyen laza mostanában?! Mert, ha szedek valami cuccot, közben adhatnék neki is, mert az ő élete bizony nagyon nehéz. Aha, persze …Na, ekkor lépett be az ő életébe is a Bars. Addig nem érdekelte, hókuszpókusznak tartotta. Most kéri rendszeresen és naná, h nála is működik. Imádom, ahogy kinyílt, irányítja az életét, látja a lehetőségeit.  Sorolhatnám még neked a többi lányom és a férjemmel történt változásokat is, de így is hosszabb lett a levelem, mint terveztem.

Hálás vagyok érted! Hálás vagyok magamnak, h rád találtam! Nem tudom, h a Kapcsolatok másképp kurzus, a SOP/SAP (azt sem tudom, melyikkel varázsoltál rajtam ) vagy a Bars képzésünk teremtette ezt nálam, de asszem nem is számít. Megszűnt a fizikálisan is fojtogató valami a torkomban, nem nyomja az a nehéz valami a mellkasomat és nincs görcsben a gyomrom. Egyszerűen elillant mindez egyik napról a másikra. Köszönöm!!! Mindig az életem része leszel, most is érezlek, ahogy írok neked. Tudom, hogy fülig ér a szád és “borsózik” a bőröd.

Nagy változások mennek végbe az életemben és megállíthatatlan vagyok. Mindig van tovább, van hova fejlődni. Én ezt már táncolva, nevetgélve teszem és örülök, h már nem az lényeg, h ami sikerült, azt kipipálom. Tudom, h ami érkezik hozzám, az már egy kész csomag, nekem csak ki kell bontanom. Kvázi ajándékok, és nincs mindegyik 28 celluxszal leragasztva. A többsége papírtáskában érkezik és simán csak kiveszem és megköszönöm.

Puszillak Sulci

Drága Sulci!

Tavaly nyáron voltam Kapcsolatok másképp mesterkurzuson és azóta rendszeres látogatója vagyok a kluboknak.
El se tudom mondani mennyit adnak nekem ezek az alkalmak!
Vágytam egy laza párkapcsolatra, amit sikerült megvalósítanom, könnyed és laza módon. Egész másként élem meg, mint a korábbi kapcsolataimat, mert merek szabad lenni és választani.
Egy csoda amit kaptam és folyamatosan kapok!  Köszönöm!!

Puszi

Azért választottalak, mert mondták, hogy jó vagy.
No de ezt elérni mindössze egy egyórás facilitálással!!!
Hihetetlen! Fenomenális!
… és most mennyivel könnyebb!! Mosolygósabb, lazább!
Minden pénzt megérsz. Köszi!

Az a baj, hogy a mai SOP kezelés után úgy érzem, megint függővé válok tőled.
Olyan az arcom, mintha kozmetikusnál lettem volna, ahonnan koktéltól bódultan indultam haza.
Könnyű, szabad, laza most minden. A színek is megváltoztak  a kezelés ideje alatt, pedig még nem sötétedik…
Köszi. Nagyon jó volt.