megerősít

Mi minden is más 2 héttel a Kapcsolatok másképp mesterkurzus után…Sokkal hosszabb időnek tűnik, mint 2 hét, mégis elrepült

Most kezdjem el sorolni, hogy miért érzem azt, hogy teljesen kicseréltek?

  • Teljesen más, ahogy a régi ismerősökhöz, akár nagyon régi barátokhoz, a családtagjaimhoz viszonyulok, ahogy kommunikálok velük. Kimondok olyan dolgokat is, amiket eddig magamban tartottam, kiállok végre magamért… A családom nem idegesít annyira, mint korábban. A testvéremmel a kapcsolatom sokkal őszintébb es nyíltabb lett, olyan, mint eddig soha.
  • Munkatársaim nem tudják, hogy mi változott rajtam, de nagyon érzékelnek valamit, aminek nem feltétlen örülnek.
  • Sokszor úgy érzem, hogy régi haverjaimmal, barátaimmal nincs már közös témánk, mert eddig esténként mindenki panaszkodott mindenfélére – ahelyett például, hogy örültünk volna, hogy van munkánk.
  • Nehézség nélkül tudok nemet mondani, ha nem szeretnék valamit.
  • Kapcsolatom saját magammal is pozitívan változik: tetszek magamnak!
  • Hajlandó vagyok nyitni új dolgok felé s nem tapicskolok a kellemes langyos mocsárban.
  • Nem riadok vissza már csak a párkapcsolat gondolatától (Sőt, már alakul is egy ennyi idő alatt. Hm.) Elfogadom, hogy szeretni akarnak, hogy szerethető vagyok. Ez óriási nagy dolog!!!
  • Frusztrál, hogy nem tudom azonnal lecserélni a ruhatáram, mert zárva vannak a boltok. Most már utálom, a ruháim egyhangú feketeségét.
  • Eddig hülyét kaptam a turizás említésétől is, most meg már nagyon mennék a barátnőkkel is.
  • Én változtam, nem a munkahelyem. Sokkal könnyebb lett a munka, s csak úgy repül az eddig vánszorgó idő. Emberekkel dolgozom. a nehezen kezelhető emberek is kezes báránnyá alakulnak. Terveim vannak a továbblépésre.
  • Tele vagyok új ötletekkel, hobbi vágyakkal, amiket nagyon ki szeretnék próbálni, amiket eddig csak elfojtottam, amikről azt gondoltam, úgyis béna vagyok hozzá.
  • Folyamatosan fülig ér a szám, és szerintem őszintébb lett a mosolyom. Vajon miért nem éreztem ezt eddig?
  • Most már belátom, sőt már bosszant, hogy elszúrtam: a legutolsó vizsgám nem tettem le, így kirúgattam magam az egyetemről. Már LÉPTEM MAGAMÉRT, hogy megtudjam milyen lehetőségeim vannak most, hogy befejezzem. Akkor még nem bírtam el, hogy én lettem volna a családban az első és talán egyetlen diplomás.
  • A napi egyszeri uncsi evés helyett néha 3-szor is eszek. Tök izgi. Vannak ízek. Újdonság. Valamelyik reggel ettem a kis rántottámat… és Úristen! Ez az ételtől való orgazmus volt!
  • Megengedem magamnak, hogy a megszokottól eltérő ételeket is válasszak. Na jó, ehhez Sulci is hozzájárult A hűtőmben ott vannak a megszokottak is, még pl. az energia ital, de nem csak az!!
  • Megengedem, hogy meghagyjak , ha nem kívánom a kiszedett mennyiséget. Élvezem.
  • Jóval többet iszom is magamért!! A napi 3-4 energiaital helyett vizet vagy teát!! Pszt. Jól esik.
  • Jobban alszom és többet, elalszom könnyedén és nem forgolódok, magamtól kelek, és ha észreveszem, hogy délután jól esne lefeküdni, megteszem. Megengedem magamnak, hogy többet aludjak. Belátom már az éjszakázást is, kevésbé bírom így 25 évesen.
  • Az eddigi üres délutánok után semmire nincs időm, mert az idő elrepül.
  • A lakásomból egyre inkább otthon lett, s már vendégeket is szívesen fogadok, ha még nem is érzem magam szuper házigazdának.

Mennyi változás, ami nem is tűnik olyan soknak, de mégis. Ahogy a kapcsolataim az életem minden részével felszabadultak, kifordult az életem a sarkából.
Alig várom, hogy nyisson a covid-zárlat, hogy az újonnan jött ötleteimet meg is tudjam valósítani.
Hálás vagyok Neked, Sulci és Magamnak is!

Énképváltó – énképváltó – énképváltó…..
Még folytathatnám. Mindig más hangsúllyal, intonációval, mert az talán többet árulna el abból, amit megéltem, mint bármi, amit le tudok írni. Mert kevés rá a szó. Neeeeem. Nem imádtam minden pillanatát. Bőgtem, röhögtem, röhögve bőgtem és tomboltam volna ezerrel és szelíden megültem…
Nem gondoltam előtte, hogy 5 óra így lecsendesít.  És meglepődtem a másnap reggeli intenzív kezdésen. ami belesimult a nap végére a végtelenbe.
Valahogy közben megváltozott kinn a világ. Mások szóltak máshogy hozzám, mások ültek mellém. Valahogy olyanok, akikről épp előtte mondtam el, hogy nincsenek az életemben. Lehetséges, hogy voltak, csak nem volt rájuk szemem?
Sok helyütt jártam már. Sok mindent kipróbáltam. És most ez a kendőzetlen őszinteség mást terem.
Összefésül. Megerősít. S minden eddigi segítő is megkapja a helyét. Mindenki tanítása most megtartó segítség abban, hogy magam lépjek tovább. Nem akarok elbújni magam elől. Még a tükör sem ellenség, pedig igen rég néztem bele.
Furcsa. De jó.
Két nap volt. Izgalmas. Fordulatokkal teli.
Folytatom. Ki mindenki is lehetek ezek után? Ki mindenki lehetek a traumáim, a fogadalmaim nélkül?
Most az az érzésem, hogy a Földön és a csillagok között is megvan a helyem.