Alapozónk közben kinyílt világ…
2. nap
Nincs szükségem mankóra, tudok járni!!!!
A fekete feketébb lett, a színek megváltoztak… Mintha most látnék mindent először a megszokott útjaimon.
Már nem akarok kicsi lenni, elbújni mindenki háta mögé. Eddig is megtehettem, de nem nyitottam ki a szemem, hogy meglássam a lehetőségeket.
Egyre több fűszert kapok életem főzéséhez.
Lehet játszani és az jó érzés. Jó felismerni a csupa jó szándékból folyamatosan működtetett mindentudó, tanácsadó felsőbbrendű seggfejségemet. Jót nevetek rajta, magamon!
No ezt nem gondoltam volna, (most már tudom) hogy az entitásokkal a megéléseim is megváltozhatnak. Elismerem, hogy éber vagyok rájuk.
3.nap
A végén még az is kiderül, hogy elismerem, hogy szép vagyok, hogy nő(ci) vagyok.
Sokkal jobb nem kikövetkeztetni a dolgokat, mint azt úgy megszoktam, hanem az energiával menni.
4. nap
Hányszor kell megtörténnie, hogy elismerjem: a puszta létem ajándék! Most megy!!!!
Annyira jó ez a könnyedség!
Merek kérni!! (69 év után) és merek elfogadni is!!!!! Ma ajándékocska nélkül jöttem. Ez elképzelhetetlen volt eddig.
Milyen csoda megélni ezt az orgazmikus érzést a testemben, amikor ezt a különleges ruhádat viselhetem: Erősebb nyugalmat, magabiztosságot ad, ugyanakkor izgalmasabb, mint amit valaha is megéltem! Hm. Még az is lehet, hogy másképp fogok öltözködni is?
Milyen más ez a teresség, a félelemből működésre rálátás!! Eltűnt az aggodalmaskodásom is.
Óriási a közérzetváltozás!!
Köszi, hogy nem hagytál elbújni magam elől (is)!
Köszi, hogy kitartóan addig simizted Dzsin lámpásait, amíg ki nem szálltunk belőlük saját tempónkban önmagunkként! Élmény volt.
Hatalmas betűkkel KÖSZÖNÖM!
Köszönjük a finomságokat, a jól tartást is. Jövünk még!!!