nyugodtabb vagyok

Kedves Sulci,
Valóban a Bars kezelésed után megéltem, élem, hogy végtelen ragyogó, sugárzó örömteli hatalmas Lény vagyok.
Lágyság, magabiztosság, valami magától értetődő valami akármiség…
Ez annyira fenséges, hatalmas, végtelen. Erőteljes. Könnyed a szívem. Csendes eksztázis. Békesség. Nyugalom….
A járásom is könnyedebb, táncolóbb, rugalmasabb lett.
Szerelmem szerint, valami “lement” rólam, és a ragyogás van.

Kedves Ági!

A Bars kezelésen az volt az első érzés, hogy nyugalom van, pihentető. Másodszor, úgy éreztem, mintha rám nőtt páncélok szakadtak volna le rólam.
Valamint gyakorlom a nemet mondás nehéz mesterségét.

Ölellek szeretettel

10milliószorosnapi esti SAP varázslat:

– Nagyon szépen köszönöm!
– Először voltam. Élmény volt!
– Eleinte a fájdalom könnyei, végén a hála könnyei potyogtak.
– Külföldön a szomszéd szobából átjött mellém nagydarab férjem és potyogtak a könnyei.
– Hálás vagyok. Köszönöm, hogy Vagy nekünk Sulci.
– Hála, hála, hála! Csodás volt!
– Hálás vagyok a ma estéért Sulci!
– Hálásan köszönöm.
– Először (de nem utoljára) voltam ilyen programon. Nagyon köszönöm, csodás volt!
– Köszönöm ezt a varázslatot!
– Hihetetlen ez a rengeteg ember, ez a harmónia. Köszönöm Nektek is és persze Neked, Sulci!
– Először voltam. Fantasztikus élmény!
– Köszönik a kutyám és a macskáim is!
– Nekem a pocakom kutyorgott, amire kértem az energiát, s a végére sokkal könnyebb lett.
– Nekem ugrált a lábam közben, de utána mennyivel könnyebbnek éreztem magam! Csoda.
–  Köszönöm Kedvesek! Nem tudom, mit kellett volna érezni. Nekem eleinte cikáztak a gondolataim, aztán elengedtem minden agyalást is.
– A cicám végig itt ült mellettem és meredten nézte a képernyőt!
– Mellettem a kutyám ült végig.
– Én a lovacskámat behívtam. Neki kértem gyógyulást.
– Köszönöm Nektek, főleg Neked, Sulci ezt a varázslatot.
– Köszönöm, hogy vagy nekünk!
– Nagyon szépen köszönöm. Nem tudom, hogy a görcsös testem mikor volt ilyen ellazult! Most nagyon jó érzés. Mintha nem is az én testem lenne.Üdvözlet az USA-ból drága Sulci!
– Köszönöm, hogy itt lehetek veletek, egy csoda vagy nekem, nekünk!
– Nekem közben kicsit megfájdult a fejem.
– Rég volt ilyen őszinte a mosolyom. Még sírva kezdtem!
– Sulcikám, élmény volt, éreztem, amit régen is, egy hűvös fuvallatot. Örültem hogy láttalak. Pusziiii
– Nagyon szépen köszönöm ezt a csodás estét Hála, hála, hála.
– Szia Sulci. A tegnapi tízmilliós energiahúzás fenomenális volt. Az eddigi találkozások is szuperek voltak,de a tegnapi mindent felülmúlt. Ennyire nyugodt, kiegyensúlyozott még nem voltam. Egész idő alatt az álom és valóság közt lebegtem, ami annyira jó érzés volt. Imádtam az egészet. Hálás köszönettel.
– Dömperkével, a kutyámmal is nézünk Téged. Jó újra látni, puszi

Szia Sulci. Nagyon szépen köszönöm a mai énképváltó zoomklubot.
A legtöbbet az a felismerés adta, hogy megmutattad, mi is rejtőzik az aggodalom mögött. Végiggondolva tényleg a bizalmatlanságomat.
Természetesen az egész este szuper jó volt. Ez egy aprónak tűnő dolog, de az, hogy lassabban, nyugodtabban mentem a konyhába egy pohár vízért, és nem rohantam, mint előtte. Talán nem nagy dolog, de rájöttem, hogy lehet mindent lassabban kiegyensúlyozottabban csinálni.
Most nagy jól érzem magam. Hálásan köszönöm Neked és a csoport minden tagjának a sok felismerést.

Fantasztikus, ahogy facilitál, azonnal rám kapcsolódik. És ér​ez mindent!!! El-el sírta magát néha, az é​n batyuim hátasára, néha akkor is, amikor belőlem mé​g nem jött ki…
Ahogy haladtunk, egyre-egyre jobban, könnyebben, boldogabban é​s reménytelibben ​éreztem magam…!
Rögtön tudta, mese nélkül, milyen “darázsfészekbe” kell belenyúlni, és ott mit, milyen kérdéseket föltéve kell törölni… – főleg a “hülye picsa” siránkozását, maga fölött…  É​n elkezdtem vortex-elni, azaz próbálni “elszaladni”, de visszahozott, ill. ezért is mondta: elég lesz lassan…
Az egész lénye fantasztikus nyugalommal, bizalommal, olyan “megérkeztem haza”- érzéssel töltött el, mintegy rálelvén “Holle Anyóra”, aki tulajdonképpen nekem a Nagymamim volt, de már 2012 óta nincs a 3D-ben, annál inkább bennem –körülöttem.
Az egész után mindenhogyan fölszabadultnak éreztem magam. Nagyon köszönöm

Köszönöm Sulci és Többiek így is csodásan simogató volt! Lebegésvégtelen nyugalomban a reggeli SAP energiák segítségével.

Az Alapozó nekünk

Négy napja nekem teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy ma ezt a „halálos” nyugalmat megélhetem. Az, hogy lehetnek más nézőpontjaim óriási szabadságot ad. Köszönöm mindazt, ahogy egyre jobban ráláthatok helyzetekre, működéseimre és már elfogadom, hogy bármit választhatok.

Aki nem akar változást, az ne jöjjön Sulcihoz, de aki akar, az akár hegyeket is megugorhat, megkaphat mindent is, amit választ (ha akarja, ha nem ).
A hetedik emeletre jöttem, de megmásztam a Himaláját!!!!!Volt vulkánkitörés, hegyomlás, katasztrófáknak megélt életterületek kisimítása.

Némi kényeztetéssel és finom falatokkal is egy más világot ismertet Sulci meg, ami eddig elképzelhetetlennek tűnt, hogy az enyém, most napról napra teljesen természetessé válik.

Ha elég szar, vagy unalmas az életed, ki ne hagyd ezt az Alapozót! Ez csak a kezdet! Az útnak nincs vége. Hatalmas könnyedséggel vágok neki izgatottan várva a további fejleményeket.
Jók ezek az accesses eszközök (IS!IS!IS!IS!). Többet kapsz annál, mint amit álmodban is elképzelni tudtál!
A változás nem gyenge, sőőőőt …

(Csináltam egy pénztermő poharat. Nem árulom el a színét, de választhatod, ha mész Sulcihoz! Működik, bebizonyosodott már!

Köszi mindent Sulci!

Szia!
Szóval nem is tudom hol kezdjem. 7 szoba van a Thalassa házban, de bárki bejön a miénkbe azt mondja, hogy az a legotthonosabb. Az emberek szeretnek a közelemben lenni, mert àrad belőlem a nyugalom (azt mondjàk). Folyamatosan kérdésben élek, amit a csoportterápiàkon folyamatosan alkalmazok is…Hogyan lehetne ez még ennél is jobb? Itthon is vàltozott a családom, mivel én is változtam. Empatikusabb és türelmesebb lettem. Sőt! Egy erősen bàntalmazó kapcsolatból volt erőm kilépni ès rám talált egy igazi, őszinte, tiszta szerelem. Olyan, mintha újra kamasz lennèk. De nem is tudom megfogalmazni csak annyi,hogy az emberek szeretnek a közelemben lenni, mert kedvességet, nyugalmat és szeretetet sugárzok….
Ezt mind az Accessnek, SAP reggeleknek köszönhetem.

Ma írtam Neked, hogy a vihar elvitte a technikai hátteret a SAP reggeli kapcsolódáshoz.
Mondtad, kapcsolódjak csak, majd így is figyelsz rám. Hát így is működött.
Falakat engedtem le; kapcsolódtam Hozzád Többiekhez. Talpakba és tenyérbe mintha pengével hasítottak volna. Falak feljöttek, újra le, ismét Veletek. Jött a felismerés, hogy amikor nem kényelmes a kapcsolódás, azonnal védekezek, távolodó üzemmódba kapcsolok. Falak le, jött a fájdalom és vele a megengedés, még néhányszor behasitott, mintha valamiket kivágott volna az energia, majd hűs bizsergő érzés jött az egész testembe. Nyugalom,  hála.

Szia, először is Boldog új évet kívánok! Nagyon klassz volt a szilveszteri SAP!! Nekem lelki megnyugvást hozott, könnyebben elengedtem az elmúlt évet. Köszönöm hogy VAGY nekünk Januárban is szeretnék veled találkozni reggelenként. A lábam még fáj, de a világvége hangulatom elszállt  Köszi

Van egy jó hírem: A jó az érzés, ami bennem van. Megegyeztem nyugalommal, hogy már csak a hó végéig maradok a cégben, ahol most dolgozom.  Ugye harmadik hónapja vagyok ott és azon kívül, hogy a törött lábam és testem nem bírja a 8 órás talponlétet annak ellenére, hogy van lehetőségem megállni, megpihenni, mikor szükséges, kezdem kiismerni a kolléganőket, hogy ki milyen energiával működik.
Egy lépést hátra léptem és onnét figyelem, amit csinálnak – mosollyal az arcomon. Ha kérdeznek, óvatosan fogalmazva mondok véleményt, de inkább nem beszélek.
Nincs értelme, hiszen tisztára más jön vissza, mint amit mondtam.
Köszönöm, nem kérem ezt a lehetőséget. Pár embernek mondtam, hogy elmegyek csodálkoztak, pár embertől azt hallom vissza, hogy ,, -te olyan kedves vagy,  -te vagy a legnormálisabb közöttük,  -olyan kár, hogy elmész,, . Hát ez van.
Szerintem ezt a nyugodt átgondolt bátorságot/merek lépni-t neked, a te oldásaidnak is köszönhetem.
Most csak az örömhírt szerettem volna megosztani veled. További szép napokat kívánok.

Szia Sulci. Nagyon szépen köszönöm a mai énképváltó Limbic zoomklubot.
A legtöbbet az a felismerés adta, hogy megmutattad, mi is rejtőzik az aggodalom mögött. Végiggondolva tényleg a bizalmatlanságomat.
Természetesen az egész este szuper jó volt. Ez egy aprónak tűnő dolog, de az, hogy lassabban, nyugodtabban mentem a konyhába egy pohár vízért, és nem rohantam, mint előtte. Talán nem nagy dolog, de rájöttem, hogy lehet mindent lassabban kiegyensúlyozottabban csinálni.
Most nagy jól érzem magam. Hálásan köszönöm Neked és a csoport minden tagjának a sok felismerést.

Énképváltó – énképváltó – énképváltó…..
Még folytathatnám. Mindig más hangsúllyal, intonációval, mert az talán többet árulna el abból, amit megéltem, mint bármi, amit le tudok írni. Mert kevés rá a szó. Neeeeem. Nem imádtam minden pillanatát. Bőgtem, röhögtem, röhögve bőgtem és tomboltam volna ezerrel és szelíden megültem…
Nem gondoltam előtte, hogy 5 óra így lecsendesít.  És meglepődtem a másnap reggeli intenzív kezdésen. ami belesimult a nap végére a végtelenbe.
Valahogy közben megváltozott kinn a világ. Mások szóltak máshogy hozzám, mások ültek mellém. Valahogy olyanok, akikről épp előtte mondtam el, hogy nincsenek az életemben. Lehetséges, hogy voltak, csak nem volt rájuk szemem?
Sok helyütt jártam már. Sok mindent kipróbáltam. És most ez a kendőzetlen őszinteség mást terem.
Összefésül. Megerősít. S minden eddigi segítő is megkapja a helyét. Mindenki tanítása most megtartó segítség abban, hogy magam lépjek tovább. Nem akarok elbújni magam elől. Még a tükör sem ellenség, pedig igen rég néztem bele.
Furcsa. De jó.
Két nap volt. Izgalmas. Fordulatokkal teli.
Folytatom. Ki mindenki is lehetek ezek után? Ki mindenki lehetek a traumáim, a fogadalmaim nélkül?
Most az az érzésem, hogy a Földön és a csillagok között is megvan a helyem.

Miért szeretek Sulcival dolgozni?

Mert sehol nem éreztem magam ilyen biztonságban, hogy bármit csinálhatok, akkor is elfogad.
(Énképváltó napokra járok hozzá.)
Minden alkalommal meg kell szoknom az első percekben, hogy nem kell bocsánatot kérni, ha az általánostól eltérően mozgok, létezek, fogalmazok. Minden mehet mindenhogy. És ez nem csak a látszat. Szokatlan, de elhiszem nála, hogy lehetek különböző, lehetek különös. Kezdem a nagyvilágban is megengedni magamnak, hogy elfogadjanak. A kapcsolataim alakulása feltűnő. Minden változik. Van, aki közelebb kerül, de van, hogy mindenkit távol tartok magamtól. Megtehetem. Akkor sem vagyok rossz. Figyelhetek magamra, az érzéseimet fontosnak tarthatom, nem kell megfelelnem. Akkor sem, ha a családi, társadalmi szokásrend azt várná el.
Változnak a megéléseim is. Sokkal nyugodtabb az élet. Mert megengedem magamnak azt is, amit rég nem engedtem meg, így egyre jobban észreveszem, hogy ellenállások sorát éltet(t)em dacban, elzárkózásban, kiabálásokban, miközben a világ segítője akartam lenni. Nem engedték! (nem engedtem meg, hogy ilyennek elfogadjanak.)
Szeretem, ahogy a gyerekkori traumák oldásával kikönnyebbednek, megmagyarázódnak viselkedések.
Szeretem, hogy Sulci engem lát. Szeretem, hogy ilyenkor minden apró zizzenetemre figyel, hogy ilyenkor valóban én vagyok a fontos valakinek. Ebben Sulci mester.

Ha azt szeretnéd, hogy teljes elfogadásban, bizalomban változtathass, változhass, igazán jó szívvel ajánlom. Ki fog derülni rólad is, hogy így is JÓ VAGY, de, akár mást is választhatsz. Amire vágysz, amiről azt hitted, lehetetlen. Ki fog derülni, hogy valóban SZERETHETŐ VAGY, és neked is lehetnek álmaid, és egyre közelebb léphetsz a megvalósításukhoz. Mert megengedheted magadnak!

Köszönöm Sulci hogy rádtaláltam.
El sem tudom mondani milyen hálás vagyok, hiszen az életem nagyot fordult mióta együtt dolgozunk a zoomklubokon. Annyi minden elindult, ha még vannak is néhol akadályok, de érzem, hogy minden más. Jobb.
És a munkahelyemen is változnak az energiák, másként működünk, nyugodtabbak, elfogadóbbak, pedig csak bekapcsolódok és hagyom, hogy dolgozz rajtunk az SAP reggeleken.
KÖSZÖNÖM!!!