önmagamnak lenni ajándék

Alapozónk közben kinyílt világ…

2. nap
Nincs szükségem mankóra, tudok járni!!!!
A fekete feketébb lett, a színek megváltoztak… Mintha most látnék mindent először a megszokott útjaimon.
Már nem akarok kicsi lenni, elbújni mindenki háta mögé. Eddig is megtehettem, de nem nyitottam ki a szemem, hogy meglássam a lehetőségeket.
Egyre több fűszert kapok életem főzéséhez.
Lehet játszani és az jó érzés. Jó felismerni a csupa jó szándékból folyamatosan működtetett mindentudó, tanácsadó felsőbbrendű seggfejségemet. Jót nevetek rajta, magamon!
No ezt nem gondoltam volna, (most már tudom) hogy az entitásokkal a megéléseim is megváltozhatnak. Elismerem, hogy éber vagyok rájuk.
3.nap
A végén még az is kiderül, hogy elismerem, hogy szép vagyok, hogy nő(ci) vagyok.
Sokkal jobb nem kikövetkeztetni a dolgokat, mint azt úgy megszoktam, hanem az energiával menni.
4. nap
Hányszor kell megtörténnie, hogy elismerjem: a puszta létem ajándék! Most megy!!!!
Annyira jó ez a könnyedség!
Merek kérni!! (69 év után) és merek elfogadni is!!!!! Ma ajándékocska nélkül jöttem. Ez elképzelhetetlen volt eddig.
Milyen csoda megélni ezt az orgazmikus érzést a testemben, amikor ezt a különleges ruhádat viselhetem: Erősebb nyugalmat, magabiztosságot ad, ugyanakkor izgalmasabb, mint amit valaha is megéltem! Hm. Még az is lehet, hogy másképp fogok öltözködni is?
Milyen más ez a teresség, a félelemből működésre rálátás!! Eltűnt az aggodalmaskodásom is.
Óriási a közérzetváltozás!!
Köszi, hogy nem hagytál elbújni magam elől (is)!
Köszi, hogy kitartóan addig simizted Dzsin lámpásait, amíg ki nem szálltunk belőlük saját tempónkban önmagunkként! Élmény volt.

Hatalmas betűkkel KÖSZÖNÖM!
Köszönjük a finomságokat, a jól tartást is. Jövünk még!!!

Miközben nem vártam semmit az Alapozótól, mégis, csak lesem napról napra, mennyire elképzelhetetlenül többet kaptam. Sokkal inkább tisztában vagyok a saját magam és a körülöttem élők működésével. A sok fogadalom és elvárás elengedése után lehetek az a térűr, amiben valóban bármit választhatok, hogy ki leszek. És ezt már meg is élem, nem csak felfogom. (A 3. napon már fel is mondtam – magamért.)

Mindig azt hittem, ami vagyok, az az, ami nem szeretnék lenni. Most láttam meg igazán, hogy önmagamnak lenni mekkora ajándék! És az is mekkora ajándék, hogy így mit adhatok és kaphatok én! És mennyivel könnyebb így élni.
Talán ahhoz lehetne hasonlítani, mintha 31 évig más szerepet játszottam volna végig, ami most már nem kell, választhatok mást.

Köszi Sulci! (Azt is, hogy csupa olyant kaptunk még enni is, ami valamelyikünk titkos kívánsága volt.)
Ja, örülök, hogy megválhattam vegaságomtól is. Most szembesültem vele, hogy ezt mennyire a megfelelni akarás miatt választottam eddig. Finom volt a májas!!)