rádöbbenések sora

elismeréAlapozó kettesben Sulcival

Tudtam, hogy Sulcinál egy alapozó milyen, tavaly is megéltem. Tudtam, hogy a problémáim accesses megoldásain keresztül lépegetünk majd. Kíváncsian vártam. Elvárások nélkül mentem. Azt gondoltam, most is többen leszünk, de elismerem, hogy közben teremtettem: ketten akartam lenni, hogy a születésem óta nyomasztó dolgokról tudjak kendőzetlenül beszélni. eldobva az elvárások, ítéletek, megítélések sokaságát, hogy kiderítsem magamról, ki is vagyok valójában a használt alűrjeim nélkül.
Hihetetlen kemény volt találkozni önmagammal, többek között az intimitás 5 elemén keresztül ránézni a szüleimmel való kapcsolatra. Durván meghatározó érzelmek sokasága tűnt el, engedtem el, ébredtem rá, hogy hányszor élem másokét sajátnak gondolva azokat.
Milyen sok dologgal vádoltam szüleimet! Ma már nem teszem. Amikor tegnap hazamentem hozzájuk más volt, különbözött a megszokottól a fogadtatás. Rajtuk sem láttam a feszkót, amit eddig mindig érzékeltem. Micsoda ajándék, hogy a változásommal más feszültségek is oldódnak körülöttem.

Megváltozott az, ahogy a másik nem képviselőire nézek. Nem a testüket látom csak, érzékelem a lényüket is. Eltűntek megszokások, és ez mennyivel szabadabbá, könnyedebbé tesz.

Rálátok arra, hogy eddigi életem mozzanatainak legfőbb mozgatórugója a létem jó működésének bizonygatása volt. Mindig mindenkinek. Jobban jön a levegő, hogy rájöttem, hogy nem kell megfelelnem senkinek se, még a saját nehéz elvárásaimnak sem és nem kell folyamatosan ellenállnom sem.

Az, hogy a kapcsolataimra másképp láttam rá, hogy a gyerekkori csínytevések milyen módon korlátozták az életem választásait eddig hihetetlen szabadságot nyitottak bennem.
Felszabadítottam magam a rosszátevések alól. Mennyi terhet vehet ez majd le párom válláról is.

Korlátok tűntek el, lehetőségek tárultak fel az önmagamról alkotott meghatározásaim készítette doboz falainak elvesztésével.

Hihetetlen természetességgel, őszinteséggel tudtam adni magam abban a mélységben, amit még sohasem éltem meg önmagammal sem. Hihetetlen volt az a tempó, ahogy a tetszhalott állapotomból a második napon már az életet választottam. Megdöbbentett, mert valahol azt hittem, hogy élek. De igaziból csak most köteleződtem el az életem mellett.
A legbelső, olyan jól eldugott titkaimat osztottam meg Sulcival teljes sebezhetőséggel, amiket meg kellett osztanom ahhoz, hogy most teljesen más életem kezdődhessen e. Köszi Sulci, hogy avval a természetességgel vettél bármit, mindent is, hogy a közösen töltött napok minden pillanatában teljes biztonságban érezhettem magam.

Az életem során jelentőségtelivé tett, ma is fontos emberekkel kapcsolatban megélt fájdalmak, elvárások, félreértések és magyarázatok tonnái tűntek el az érzelmek alá látva. Minden nap 20 kilóval kevesebbnek éreztem magam (kóros alultápláltság), és valóban is fogytam!

Így kettesben még intenzívebb egy alapozó. Minden pillanatában felszínre tör valami másképp is látható, megoldható dolog. Még sokszor meg kell hallgatnom a hanganyagot, hogy minden eljusson hozzám valóban. Minden pillanatban feltör valami rádöbbenés a változások soráról, hogy például milyen más, mennyivel mélyebb ma egy érintés, milyen fontos elismerni a fáradtságomat.

Amilyen csendet és mélységet megélek most, tudom, hogy meghatározó a következő életemre.

Jó Sulcival otthon lenni az otthonában. Hálás vagyok a testi-lelki jól tartásért. Ha volna olyan, hogy Sulci menzája, szívesen választanám.
Kívánom, hogy minél többen válasszátok. Óriási élmény!

Vigyázat! Eltűnik a komfortzóna!!!!!!

Ennek a Kapcsolatok másképp mesterkurzusnak még vége sincs, de már úgy érzem, hogy az az ár, amibe kerül csak egy jelképes összeg, ahhoz képest, ahogy előtte ezt gondoltam. Már értem, hogy az egész Accessben ez így van, hisz mindegyik képzés sokkal többet ad, mint azt gondolnánk -1000-szeresét? Többet?

A megélésekben olvastam, hogy többen is mondták, hogy egy párnapos képzés többet ér, mint akár 10éves pszichológushoz járás. De ezt átélni, basszus, hogy valóban így van…., hát…., hát!!! Élmény!

Aha, most látom, a Bars kezelést is. Ez egy csendes kezelés, ami csendben végzi a dolgát, s mégis megváltozik az életed…. és közben akár a családodé is…

Most tisztán átjött, hogy mit jelent, hogy „van választásom”. Már nem csak beszélek majd róla, hanem megértettem, hogy valóban mindig van választásom. Eddig azt hittem, illúzióban élek, hogy az érzelmeim léte határoz meg. Aszerint döntöttem eddig, amit az érzelmeim mutatnak, de most érzem a valódi szabadságot, azt, hogy valóban én választhatok. Mindig.

Már azt is értem, miért járnak a többiek a különböző tanfolyamokra, akár ismételgetve is azokat. Mert mindegyiken mélyebbre és mélyebbre jutnak magukban, nem ugyanazt az anyagot tanulják ismételgetve. Így az is rendben van, azt is megértettem most, hogy kétévente meg kell újítani a Bars facilitátorságot. Mennyi új lehet, mennyi új energia lehet most, mint amikor például én végeztem. Leesett, megértettem, elfogadom.

Dejó, hogy megvilágosodott, hogy nem önzés az, ha magamért választok. Eddig így nem választottam magam soha, pedig a másik akár kurvára leszarta az én önmagamat nem választásomat. Huh, mától önmagamat választom önmagamért, s megfigyelem, hogyan reagálnak erre a többiek.

Most esett le a tantusz arról is, hogy mit is jelent, hogy a választásom teremt. Most jött át igazán, hogy ha ezt választom, akkor az ezt teremti, ha azt, az azt teremti. Akkor választhatok valóban magamért és most jól megfigyelem, hogy mi hova visz. Választhatok! és Újból választhatok, bármit is teremt az. Kezdem felfogni, hogy ha magamért választok, az nem azt jelenti, hogy nem felelek meg a másiknak – nem is kell megfelelnem neki/k.

Most értettem meg, hogy nem kell magam kevesebbnek éreznem az osztályaim száma, a családom története, a körülményeim miatt, nem kell lenntre tenni magam, a másikat felemelni. Felfogtam, hogy az Accessben nem a templomi maszlagokról van szó, amik korán sem a valóságról szólnak, hisz a papok, akikre fel kellene nézni sem azt élik, amiről prédikálnak.
Most fogom fel, hogy az egyetemet végzettség mögött még több definíció, még több doboz van, amiken talán még nehezebb is lehet átlátni más nézőpontokból.
Gary azt mondja, ne hidd el, amit mondok. Most nekem ez egy új fejezetet nyitott az életemben, hogy valóban, minden tekintélyre felnézés választási lehetőségeket zár el, miközben én valójában azt választhatom bármiben, ami nekem bejön…

Teljesen más szemmel nézem most az Accesst is!!! Amit most érzek, az az, hogy tudom, amit tudok! Azta!!! Azttttta! Mintha most szétrobbant volna körülöttem minden. Ez talán frecking tanfolyam, nem is Kapcsolatok másképp?

Már látom, hogy eljövök még hozzád képzésekre, mert kellenek a „basszusshátez” rádöbbenések, rácsodálkozások, élmények. Hálás vagyok Neked, és magamnak.

Köszönöm.