rugalmasabb

Kedves Sulci,
Valóban a Bars kezelésed után megéltem, élem, hogy végtelen ragyogó, sugárzó örömteli hatalmas Lény vagyok.
Lágyság, magabiztosság, valami magától értetődő valami akármiség…
Ez annyira fenséges, hatalmas, végtelen. Erőteljes. Könnyed a szívem. Csendes eksztázis. Békesség. Nyugalom….
A járásom is könnyedebb, táncolóbb, rugalmasabb lett.
Szerelmem szerint, valami “lement” rólam, és a ragyogás van.

SAP az óvodában

Nagyjából fél éve hozom be a reggeli SAP– alkalmakat az óvodába.
Én magam szeptembertől kezdve veszek részt az alkalmakon, és októbertől amikor elkezdtem újra dolgozni munka közben is bekapcsolódtam. Az energiák mindent hoztak magukkal.
Az elején némán csatlakoztam a csoporthoz, de az energiák varázsát már ekkor is éreztem. Egy integráló óvodában dolgozom, ahol a csoportomba autista és adhd-s gyerekek is járnak.
Egyszer úgy döntöttem megnézem, milyen, ha nem némítom le a telefonom, és úgy köszöntöttem az aznap érkező gyerekeket, hogy madár csicsergős jó reggelt, majd csak figyeltem mi történik. Az elején a madárcsicsergés csak a háttérben zajlott, igazából a játék mellé adott nekik egy alaphangulatot, de nyugodtan játszottak mellette. Azonban észre vehetőek voltak az energia hatásai. A SAP-os napokon a gyerekek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, mint az átlagos napokon, mind emellett sokkal könnyedebben volt irányítható a csoport, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek is magukhoz képest is rugalmasabbak voltak.

Egy reggelen egy autista gyermekem a csoportba érkezés után , madárcsicsergés közben, egyszer csak elfeküdt nyugodtan a kuckó sarokban és hallgatta a hangokat, miközben ő reggel általában nagyon zizegve érkezik a csoportba és mindig nagyon sok idő őt lenyugtatni.
Ekkor találtam ki, hogy a SAP reggeleket csoportszokássá alakítom.
Ahogy teltek a napok úgy alakultak a „ madaras” reggelek, ők valahogy így tudják talán megfogalmazni amit érzékelnek belőle. Az autista kisfiúm már minden ilyen napon elfekvéssel kezdte a reggelt és egyre több gyermek csatlakozott hozzá. Mindemellett a többiek minden rászólás nélkül megtanultak ebben a negyedórában csendesen tevékenykedni, játszani.

Amikor Sulci beteg lett decemberben akkor fejezték, ki a gyerekek, hogy mennyire is érzékelik ők az energiákat. Az egyikőjük az mondta az egyik reggel, hogy:” Most halkabbak voltak a madarak”, majd amikor meggyógyultál egy kislányom mondta azt, hogy:” Most újra hangosak voltak a madarak”.

Mindamellett, hogy mennyi könnyebbséget, lazaságot, teremtenek a gyerekeknek a reggelek, az is tény, hogy eddig egyedül a mi csoportunkban nem estek át az óvónők a Covidon.
Január óta nagyon magas számú megbetegedés volt az óvodában a kollegák között, így néha más csoportból is érkeztek be az ilyen reggelekre gyerekek. Ami nagyon érdekes megélés volt, hogy bár a szemükön látszódott a meglepettség, mégsem kellett nekik semmit sem magyarázni. Amikor madárcsicsergésre és csendes „átszellemült” csoportba léptek be olyan gyerekek, akik, eddig nem tapasztalták ezeket a reggeleket, azok is teljes csendességgel, figyelemmel fordultak a történésekhez. Volt olyan, aki csendesen játszott, volt olyan befeküdt a kuckó sarokban hallgatózó gyermekek mellé. Egy kislány nagyon tart minden más csoporttól és általában kint az öltözőben várakozott arra, amíg valaki az ügyeletes csoportból átviszi a saját csoportjába. Bár a csoportunkba nem lépett be, de az ajtóban várakozott és fülelt.
Összességében természetesen minden mellett, mindig megvannak a napok nehézségei, amiket az óvodai élet, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek együtt nevelése tartogathat magában.

Azonban az energiával könnyebbek az akadályok, zökkenőmentesebbek, a gyermekek rugalmasabbak elfogadóbbak. Az egyéni megsegítést igénylő gyerekek ezeken a napokon kevésbé zsizsegnek, könyebben nyugtathatóak, és jobban veszik a napi akadályokat.

Köszönjük

Mi történt a 4 Alapozós napon?
könnyűség, felszabadultság, megérkezés,
könnyebbség – fizikailag is megjelenő,
világok felfedezése,
testi működések javulása,
megengedések sokasága
(intergalaktikus) kommunikáció, (univerzális) kommunikáció
önmegértés, ráébredés, elengedés,
a választás szabadsága,
régi minták felismerése, elengedése,
dobozok és vakfoltok felfedezése, megszabadulás tőlük,
életeken átívelő tudatosság,
képességek felismerése, aktiválása,
családi minták elengedése,
felszabadítás a családi nyomások alól,fizikai és energetikai szerkezetek megváltoztatása,
nagyobb tér élvezete,mozdulatlan időutazás a mostban,
lehetőségek kiterjesztése,
éberség növekedése,
entitások elengedése, felkérése közös működésre,
közvetlenség, bizalom,változásokhoz való segítés,
elégedettség,
sok mosoly,
támogatottság,
játékok,
rugalmasság,
igazán nagyon jóltartottság.

Hálásan köszönjük magunknak, egymásnak, neked, Sulci!

SAP az óvodában

Nagyjából fél éve hozom be a reggeli SAP– alkalmakat az óvodába.
Én magam szeptembertől kezdve veszek részt az alkalmakon, és októbertől amikor elkezdtem újra dolgozni munka közben is bekapcsolódtam. Az energiák mindent hoztak magukkal.
Az elején némán csatlakoztam a csoporthoz, de az energiák varázsát már ekkor is éreztem. Egy integráló óvodában dolgozom, ahol a csoportomba autista és adhd-s gyerekek is járnak.
Egyszer úgy döntöttem megnézem, milyen, ha nem némítom le a telefonom, és úgy köszöntöttem az aznap érkező gyerekeket, hogy madár csicsergős jó reggelt, majd csak figyeltem mi történik. Az elején a madárcsicsergés csak a háttérben zajlott, igazából a játék mellé adott nekik egy alaphangulatot, de nyugodtan játszottak mellette. Azonban észre vehetőek voltak az energia hatásai. A SAP-os napokon a gyerekek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, mint az átlagos napokon, mind emellett sokkal könnyedebben volt irányítható a csoport, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek is magukhoz képest is rugalmasabbak voltak.
Egy reggelen egy autista gyermekem a csoportba érkezés után , madárcsicsergés közben, egyszer csak elfeküdt nyugodtan a kuckó sarokban és hallgatta a hangokat, miközben ő reggel általában nagyon zizegve érkezik a csoportba és mindig nagyon sok idő őt lenyugtatni.
Ekkor találtam ki, hogy a SAP reggeleket csoportszokássá alakítom.
Ahogy teltek a napok úgy alakultak a „ madaras” reggelek, ők valahogy így tudják talán megfogalmazni amit érzékelnek belőle. Az autista kisfiúm már minden ilyen napon elfekvéssel kezdte a reggelt és egyre több gyermek csatlakozott hozzá. Mindemellett a többiek minden rászólás nélkül megtanultak ebben a negyedórában csendesen tevékenykedni, játszani.
Amikor Sulci beteg lett decemberben akkor fejezték, ki a gyerekek, hogy mennyire is érzékelik ők az energiákat. Az egyikőjük az mondta az egyik reggel, hogy:” Most halkabbak voltak a madarak”, majd amikor meggyógyultál egy kislányom mondta azt, hogy:” Most újra hangosak voltak a madarak”.
Mindamellett, hogy mennyi könnyebbséget, lazaságot, teremtenek a gyerekeknek a reggelek, az is tény, hogy eddig egyedül a mi csoportunkban nem estek át az óvónők a Covidon.
Január óta nagyon magas számú megbetegedés volt az óvodában a kollegák között, így néha más csoportból is érkeztek be az ilyen reggelekre gyerekek. Ami nagyon érdekes megélés volt, hogy bár a szemükön látszódott a meglepettség, mégsem kellett nekik semmit sem magyarázni. Amikor madárcsicsergésre és csendes „átszellemült” csoportba léptek be olyan gyerekek, akik, eddig nem tapasztalták ezeket a reggeleket, azok is teljes csendességgel, figyelemmel fordultak a történésekhez. Volt olyan, aki csendesen játszott, volt olyan befeküdt a kuckó sarokban hallgatózó gyermekek mellé. Egy kislány nagyon tart minden más csoporttól és általában kint az öltözőben várakozott arra, amíg valaki az ügyeletes csoportból átviszi a saját csoportjába. Bár a csoportunkba nem lépett be, de az ajtóban várakozott és fülelt.
Összességében természetesen minden mellett, mindig megvannak a napok nehézségei, amiket az óvodai élet, és az egyéni nevelést igénylő gyermekek együtt nevelése tartogathat magában.

Köszönjük

Szia Sulci,
Wowww….
Nagyon sok éberséget kaptam az elmúlt napokban.
Hálás vagyok a sok kedves szavaidért, a tisztîtásokért az energia gyakorlatokért és mindenért amivel hozzájárulás vagy amit az elmúlt hetekben, hónapokban, években kaptam tőled – főleg a zoomklubokon, az SAP esteken.
Elismerem a testemet hogy mindig velem van annak ellenére hogy a múltban nem bántam vele jól mégis hajlandó, segîti az önismereti utam és segît beleállni.
Hálás vagyok hogy mindig jelez és egyre többször megkérdezem hogy mit szeretne és engedem hogy vezessen, (pl. Most már îgy főzök, hogy a testem választja ki a hozzávalókat a fűszereket és orgazmikus élmény enni az elkészült ételt.)
Engedem hogy azt válasszon ami neki hozzájárulás és egyre magabiztosabbnak érzem magam.
Mindennap megkérdezem hogy mennyit és mit kér enni inni, mi az ami segîti a gyógyulást a könnyen járást?
És most nagyon hálás vagyok azért is hogy most megyünk át dolgokon ami kényelmetlen és azt érzem hogy jobban odafigyelek rá.
Kérem hogy szóljon és kérem hogy meghalljam ha valami nem jó neki.
Elkezdtem újra szobabiciklizni, tornázni és kérem hogy jelezze mennyi elég neki.
Mi az ami rugalmassá teszi?
Mi az amit megtehetek még ma érte?
Elismerem a lényemet hogy olyan emberekkel gondolatokkal energiákkal helyekkel és helyzetekkel köt össze amik táplálnak és segîtségemre vannak a mindennapokban és az utamon.
Elismerem önmagamat hogy hajlandó vagyok ‘utazni’ változni és hogy picit remegő térdekkel egy csomó kishitű félelem ellenére elidultunk a 8. éve az útra, amire mindig is vágytam amire most már büszke vagyok, hogy használom a képességeimet és már másoknak is beszélek róluk és már hajlandó vagyok meg is mutatni. Most már fel merem vállalni, gyógyîtó segîtő ÖngyÓgyîtÓ mentor vagyok sok-sok tapasztalattal a testemmel az életemmel és mindenemmel ami ezen a valóságon és azon túl van.
Elkezdtem elengedni az îtéleteket önmagamról a testemről és ha mégis fülöncsîpem magam akkor szeretettel töltöm fel.
Hálás vagyok mindennek és mindenkinek mindenért!
Persze nekem is vannak rossz napjaim akkor arra figyelek hogy ne îtéljem meg magam és kérem a fény lényeket és megkérdezem a testem hogy kér e valamilyen kezelést?
Hogyan lehetek ilyen szerencsés?
Hogyan lehetne ez még ennél is jobb és könnyedebb?
Mi az amivel mégnagyobb hozzájárulás lehetek önmagamnak a testemnek a földnek és a világnak könnyedén?
Nagyon köszönöm az energia gyakorlatot, amit a legutóbbi alkalommal ajándékoztál, mindennap többször futtatom és este azzal alszom el. Érzékelhetően új teret nyitott a testemben a teremben a gondolataimban.
Egyfajta energetikai önreflexió – visszajelzés hogy éppen milyen érzelmi és energia szintén vagyok és hogy mit teszek a központi energiahálóba, ami rendkîvűl potens gyakorlat számomra hogy mi az amin finomîthatok, mik azok a molekulák gondolatok érzések érzelmek amit megfordîthatok…
Nagyon szépen köszönöm Sulci!
Puszi