új nézőpontok

Kedves Barátosném és Access tanárnőm a születésnapomon felhívott és néhány perces beszélgetés után átadta azt az Ajándékot, amivel túlzás nélkül mondhatom FELÉBRESZTETTE ÉS ÚJJÁSZÜLETETTE A FÖNIXET: egyórás facilitálást Schuller Ágival (azaz sokaknak így ismerősebb lesz: Sulcival).

32 éve foglalkozom Önismerettel, anno a tanítványaim Kisördögnek hívtak a provokatív stílusom miatt, de ez a Sulcihoz képest inkább csak Kisangyali kategória volt.

Nagyon keményen, ám emberségesen, és a lehető legmélyebb tisztelettel beszélve húzta ki a méregfogakat, és segített abban, hogy elengedjem valóban az 52 évem összegyűlt akadályozó beültetéseimet, illetve nézőpontjaimat.

Az egy óra nagyon gyorsan elrepült, ám hihetetlen,mennyi területet érintettünk, amit ezúton is köszönök.

Az Alapozón élet számos területére új nézőpontokat kaptam, hogy más is lehet a világ, mint ahogy eddig láttam. Ahogy kilépünk ebből a védett körből, akkor is van gyakorlati eszközünk, hogyan kezeljük a helyzeteinket nem a megszokott módon.

Egy csapat vagyunk 4 napig és erre ráerősít a családias hangulat, a közös ebéd, az összetartás, támogatás, együttműködés. Sulci által készített kaja  – szuper bm.

Az alapozó szétüti az egódat, kiforgat önmagadból, aztán összerak – mindezt személyre szólóan. Sulci nem akar erőszakosan megváltoztatni.

Imádom a színészi képességét, vicces, nincs belehalás az átváltozásba, vagy mégis? Annyira nyílhatsz meg, amennyire akarsz, amennyire  vágyod azt.

Az eszközöket éljük, tapasztaljuk a működőképességüket a saját bőrünkön.

Nem az megy innen haza, aki 4 nappal ezelőtt ide jött.

Jó volt az, hogy annyira érzékeltél minket, még a magunk elől elrejtetteteket is, és ez segített a nagy változásokhoz, a régi sebek gyógyulásában,a nézőpontjaink megváltoztatásában.Meglátni, elfogadni, megszeretni önmagunkat.

Már ma más. Mi lesz még ezután?
Egész életemben én voltam, vagyok a kisebbik testvér. Mindig másodikként éltem meg magam minden helyzetben. Mindig csak a kicsi lehettem az idősebb, a mindent tudó, a jól látó, a jobban csináló mögött.
Köszönöm, Sulci, hogy segítettél abban, hogy máshonnan is láthassam az életem és feladjak avval, hogy mindennek kisebbként, nem elismertként fogjak hozzá.
Ma már máshogy ébredtem. És erre elég volt egy óra? Mi minden lehetett volna könnyebb, ha hamarabb eljutok hozzád? Mi mindent adhatott volna, ha elhittem volna, hogy magamra is költhetek? Mi mindenért szidom most is magam, de legalább észreveszem már? Hogy változhat ez napról napra? Bízom magamban! Köszönöm a facilitálásod, a segítséged.
Új élet kezdődik. Nagy szavak, de így érzem ma valóban.

Szia kedves Sulci, hálásan köszönöm a tegnapi napot. Amikor ezt leírom már az öröm és megkönnyebbülés könnyei indultak meg. Köszönöm az éberségét, hogy bár nem facilitálásra mentem, ráéreztél, az most nagyobb hozzájárulás lehet.
Mindent nem is tudok szavakba önteni. Én magamtól nem kértem volna a facilitálást. Emögött pedig nézőpontok, félelmek mi más voltak. Mindig is érzékeltem titkokat, amikre nem voltam hajlandó ránézni. Mert mi is lehetne az? És ez az én eddigi valóságomon túlontúli volt, ami tegnap feljött. Azt érzékelem valami megváltozott.
Ma újra kerek a világom ott a belső mosoly. Én most ettől is körbeölelném a világot és azt “súgják” mi van, ha lehetne több is ? És hogy kérem, választom-e,az tudom, hogy rajtam múlik.
És mi van, ha már most választottam is?
Szóval köszönöm

Mit adott nekem a 4 napos Alapozó Sulcival?
Többek közt megértettem, hogy mi az: választani. És hogy akár azt is választhatom, hogy nem-et mondok. Mert az, hogy valami kötelező, és nincs választásom csak az én fejemben létezett. Az alapozó előtt. Nagy könnyebbség így élni eztán.
Több mint 15 éve számtalan kurzuson, meditáción, önfejlesztő képzésen gyűrt témák, nézőpontok ez alatt a 4 nap alatt estek le. Rengeteg Aha élményem volt. Pl., hogy a dolgokat mi tesszük azzá, amik. Maguktól nem jók vagy rosszak. Évek óta olvastam erről, de már tudom is mit jelent. Végre.
Köszönöm Sulci! És köszönöm, hogy erőmbe emeltél! Abba a békés, harmonikus teremtő erőbe, Aki valójában Vagyok! Igen leszek a csoda, Aki vagyok! Választom…

A Kapcsolatok másképp mesterkurzus után 3 héttel:

Mikor kérdezted, szeretnék-e egyedül lenni, nekem úgy tűnt, hogy ez mindegy. Utólag hálásan köszönöm az egyedüllét lehetőségét. Nem gondoltam volna, hogy mi minden tör fel bennem a kapcsolatok felszabadítása közben. Ma már tudom, hogy mások előtt sok minden kimaradt volna.

Még figyelem, mi minden más most.

Ami feltűnő, hogy az általános éberségem megerősödött, sok dolog, ami korábban bosszantott, most észreveszem és lazán elengedem. Így kapcsolataim könnyebbülnek.

A megoldásokat keresem bosszankodva egy helyben járások helyett. Simán működött, amikor Nagypénteken elromlott kocsimat kellett rávenni az elindulásra. Sikerült megoldanom.

Az oltás kérdése sem okozott gondot, pedig volt sok dolog, amiért korábban dühöngtem volna. Most számomra megoldódott könnyedén.

Jelentős változás, hogy kezdtem leülni, mint egy öreganyó. Most lendületesen teszem a dolgom, de az sem zavar, ha éppen nem.

Még nem találtam a kényelmes megoldást a kölcsönt vissza nem adó rokonokkal szemben, de igazából az zavart, hogy nem leltem a megoldás útját. Jó volt most beszélni róla.

A munkában nagyon sok minden megváltozott: nem érzem a kontroll nyomását. Teljesen lelazultam, nem bizonygatok folyamatosan. Ez önmagammal szemben a legfelszabadítóbb.

Az utcán is észreveszem, hogy kinyílt a bennem eddig jól eldugott nő. Néha még igencsak meglepődök, és hülyét kapok helyzetek észlelésén, de mi más lehetséges még ezután?

Sokféleképpen sokkal jobban odafigyelek magamra. Például nem a TV előtt elszundítva talál rám a reggel, hanem a kényelmes ágyamban. Sokkal gyorsabban végzek munkákkal. Élvezem.

Fiatalabb lettem. Visszajött a fiatalos lendületem.

Leadtam abból, hogy egy úrilánynak hogyan illik ……… Mennyivel kényelmesebb így!!!

Bár most is egyedül élek, de nem teszem rosszá magam emiatt.

Már nem állok ellent megmozdulásaimban a már 25 éve elment anyukámnak. Máshogy mentem Húsvétkor szüleim sírjához. Teljes békességgel. Jó volt ott lenni így. Jó volt otthagyni őket így.

Az élet minden területén fantasztikus, hogy mennyi mindent látok másképp, teszek másként.
A sok-sok petyhüdten töltött délutánt követően most könnyedén szervezem a programjaimat: lazán felemelem a fenekem és sétálni indulok.

Annyi mindenre jó másképp rálátni. Jó mást is meglátni.

Fantasztikus, hogy 2 nap mit adhat, ha a kapcsolatok átalakulnak, ki/felszabadulnak, s megszabadulnak a megszokások dobozolásától.

Köszönöm, hogy választottam, hogy választottalak. Megérte.

Klub után:
– Mindenkinek köszönöm az élményeket, szuper volt, hatalmas könnyedséget élek meg.
– Nagyon jó volt! Hazafelé konstatáltuk, hogy totál szétestünk atomjainkra.  Jó volt hazaérni, most rájöttem, hogy ideje a kapcsolatomat is elismerni. Basszus, most hazaérve esett le, hogy mások nézőpontját, elvárásait sütöttem rá a páromra,  közben meg nem is az van! Mi van a harcon túl?  Duuurva volt a mai klub…
– Igen, nagyon jó volt  Örültem, hogy jött H., nagy hozzájárulás volt  Köszönöm nektek,hogy mindannyian hozzájárulás vagytok az életemhez, ki-ki a saját történetével
– Csúcs volt ma
– Ez az első alkalom,hogy nincs ítélet azon,hogy nézek ki a képeken. Tetszik.

ÉNképVÁLTÓ – Világváltó
Első nap:
Úton odafelé:
Már az 1-és villamoson, Sulcihoz menet megkezdődött a “munka”.

Többször kellett mélyeket lélegeznem, hogy a szememben gyűlő könnyek áradását megállítsam és ne folyjanak végig az arcomon.
Micsoda mélységek-magasságok, völgyek-hegyek, amiket megéltem. Volt amikor rázott a zokogás. Nem is gondoltam, hogy vannak dolgok amik mélyen érintenek, hogy vannak dolgok amik egyáltalán érintenek, azt gondoltam, hogy nem érdekes el is felejtettem vagy mégsem?
Ééééés…
Mennyi, de mennyi minden nem is az enyém, átveszem, hogy segítsek.
A megélések 90-99%-a másé.
KIÉ EZ?
KIHEZ TARTOZIK?
Úton hazafelé:
Nagyon nagy fáradtságot éreztem.
Második nap:
Úton odafelé:
Közeledve Sulcihoz a kedvem egyre derűsebb, önkéntelen mosoly az arcomon.
A második nap felhőtlenül kezdődött éreztem, hogy van terem, a világ rendben van. Aztán jöttek azok a dolgok amik még ott voltak mélyen. Egy-két testemet is megrázó sírás vagy csak megjelenő könnycsepp a szememben, fájdalom, aztán hatalmas kacagások, sóhajok, elengedés, meg Úristen. Tisztítások hatására átváltozott minden, minden amit ezalatt a két nap alatt érintettünk, átbeszéltünk (munkahely, gyerekek, párkapcsolat, szüleim, testvéreim, házfelújítás, Énidő, pénz stb). Ragyogó lett, fényes, könnyed, megjelent a tér, hatalmas tér.
Nekem ez a két nap nem is Énképváltó, hanem Világképváltó volt. Ezen a két napon igazából, ha jól belegondolok egyetlen egy dolgon “dolgoztunk” az pedig az, hogy feloldódjon, megszűnjön, elengedjem azt, hogy minden úgy jó ahogy én gondolom, ahogy én csinálom. Ezzel a hozzáállással, nézőponttal nagyon sok mindentől, lehetőségektől elzárom magam, a lehetőségeket kizárom, megfosztok másokat attól, hogy az életüket éljék illetve megoldják, amit csak ők tudnak megoldani.
Érdekes dolgok kerültek felszínre a két nap alatt, amit nem is gondoltam, hogy ez/ezek működtet/működtetnek.
Úton hazafelé:
Ragyogás, tér érzete, könnyedség, öröm  megélése van velem, vagyok én.
Hálásan köszönöm neked Sulci!
Köszönöm, hogy vagy.
Millió puszi!

Két nap ÉNképVÁLTÓ annyi elengedést, változást hozott, hogy kíváncsian várom, mi mindent teremthetek még egy nap után? Elképzelni sem tudtam, hogy mennyi mindenre nézhetek rá máshonnan, ami teljesen más élethelyzeteket, kapcsolatokat hoz, mint amit eddig éltem. Azt gondoltam, az én koromban már nem változtat meg engem senki, nem alakít át semmilyen tanfolyam. Igazam volt (akkor is, ha ezt nem hívhatjuk megszokott tanfolyamnak) Nem Sulci változtatott meg, se a tanfolyam. Én magam választok nagyon másképp, mint eddig, én döbbenek meg azon, mennyire más dolgok válnak sokkal fontosabbá és mennyi mindent engedek szabadjára. Nem tudod elképzelni, mennyivel könnyebbek a napok így. Köszönöm.

Mindenem megvolt. Mindenem megvan. Van jó munkám, van elég pénzem, van családom. Akár boldog is lehetnék. Elértem mindent, amit megterveztem gyerekkoromban, amit megterveztek és elvártak a szüleim. Akár boldog is lehettem volna. Szép a feleségem, édesek, értelmesek a gyerekeim.
Valami mégsem stimmelt. Valami hiányzott.
Már nem akartam senkihez fordulni, hiszen nem volt igazi bajom, mint a többieknek körülöttem. Csak nem tudtam megélni, átélni, átérezni, úgy igazán átadni magam az örömnek. A felszínen minden szépnek látszott, alatta meg csupa még vérző, vagy szivárgó, imitt-amott gennyesedő seb voltam.
Máig sem tudom, miért hagytam magam, mi engedte, hogy elmenjek Sulcihoz egy Énképváltóra. Elmentem.
Jól tettem, mert nem kibeszélő show volt nála, amire nagyon nem vágytam. Azon már túl voltam többször is.
Gyerekkori traumák, emlékek nyomait törölve óráról órára egyre több lett a levegőm. Köhögtem, büfögtem, sóhajtoztam és jókat röhögtem magamon. A morgós énem kezdett vigyorivá, már csaknem pimasszá válni. Furcsa voltam magamnak. Új volt minden máshonnan is nézve, máshonnan is látva. Új volt, ahogy viszonyultak hozzám a kollégáim, a gyerekeim, a párom. Még anyámmal is változott a kapcsolatom.
Hálás vagyok neki és főleg magamnak, hogy át tudtam lépni a nemmozdulás küszöbét. Megérte.
Más a világ!

Köszönöm Sulci az ajándék Énképváltó zoomklubot. Csütörtökön volt és én szombaton tértem magamhoz, hogy mennyire beragadtam egy sértődöttségemben kitalált igazságomba, és mennyire rosszul éreztem magam napról napra, miközben volt ezerféle dolog, ami jó volt, ami megváltoztatta a napjaimat.
Köszönöm, hogy mindig felnyitod a szemem, hogy máshonnan is rá tudok nézni dolgokra.

Sulci, én 12 éve is nagyon élveztem az egyórás találkozóinkat. Akkor minden hónapban jártam hozzád stresszmentesíteni, párkapcsolatot teremteni.
Most anyaként menni más. Köszönöm a segítséged, hogy a kérdéseid új utakat láttatnak meg, hogy új helyről rálátni dolgokra teljesen más érzéseket mozdítanak meg.
Köszönöm, hogy tudom, mindig VAGY.

Drága Sulci
Hát, hogy is mondjam,  Nekem az életemet megváltoztattad
Egész másként látom az életem, éberebb vagyok, befogadóbb, egyre jobban ráérzek dolgokra, helyzetekre. Hálás vagyok neked!!! Egyre gyakrabban vissza tudom adni, ami nem hozzám tartozik. Köszönöm a klubokat, a SAP reggeleket, estéket.
Hogy lehetne ennél is még jobb?